Metz Edina - szerzői oldala

  Írta: Metz Edina Felébredek, de úgy döntök, hogy még maradok egy kicsit a meleg ágytakarón. Nyújtózkodom egy nagyot. Rajtam kívül senki sincs még itthon. Azon gondolkodom, hogy kislisszolok a macskaajtón, és megpróbálok a dühös vörös előtt leérni az udvarra. Utálom a konfliktust. Lassan megint kinyújtóztatom mind a négy lábamat. Manikűrözni kellene már, de ha az alutasakos kaját adó nő, akivel együtt lakom, levágja a karmaimat, akkor nem tudok fára mászni és dögönyözni a bútorok oldalát. Menni kellene. Itt az idő, jöhet a vörös. Ahogy kiérek az udvarra hallom, hogy a szomszéd dörmög az orra alatt. -Már megint itt van ez a büdös fekete dög. A kertet mindig összeszarja és aztán nekem kell ezt is összeszednem. Csinálhatnának már belőle is otthoni macskát vagy szőrmekucsmát – és ezen az utolsó mondatrészen nagyot röhög. Leszarom. Azt mond, amit akar, úgyis mindjárt csak a kondenzcsíkot látja majd utánam. Hallom, hogy valami surrog a hátam mögött, érzem, hogy levegő felkavar...

  Írta: Metz Edina  Ezen a héten harmadszorra felejtek el sajtot venni. Hazafelé beugrom a hiperbe. Ott vannak kék sajtok, camembert sajtok, büdös sajtok. A büdös a legjobb. Veszek is egyet.   A pálpusztaival kikergetem a családot a világból. Olyan lábszaga van, amikor kicsomagolom, hogy múltkor azt hitte a gyerek, a macskaalom bűzlik a konyhában.   Tamás meg majd kibírja, hogy az ágyban mellette fekvő hitvese kicsit lábszagú szájjal horkol. Ha szeret, akkor ilyennek szeret.   Mondjuk, ő meg imádja a fokhagymát. Vasárnap is azt reggelizett, és gondosan bezárt minden konyhaablakot, hogy még véltelenül se veszítsünk el egy molekulát se a szagából. Kávézás közben, azt hittem, hogy kolbásztöltésen vagyok egy disznóvágáson.   A sajt nagyon jó dolog, tele van kalciummal, a csontok építőkövével. Sokak szerint a tejtermékek nem voltak az ősember étrendjében, így nekünk sem kellene enni.   Lassan befordulok a Fót táblánál, mert a nagy hiperben akarom megvenni a...

Írta: Metz Edina, Hajnali hat óra és kitartóan csörög a mobil. Zavartan ébred. Alig látja a kijelzőn a nevet, de végül kibogarássza, hogy az apósa. Nem érti, miért keresi. Mikor belehalózik, az öreg köszönés nélkül, feldúlt hangon közli, hogy azonnal menjen az Auchan parkolójába, mert nem indul a rohadt kocsija. Megkérdezi, hogy miért nem a fiát hívja. Pikírt választ kap, „mi van, nem laktok együtt?”. Aztán kelletlenül belesziszegi a kagylóba, hogy az egyetlen gyereke már hajnali öt óta a munkahelyén húzza az igát, nem tud érte menni.   Átnéz a mellette levő üres helyre. Az ikeás fehér paplan és párna nincs ott, csak a kék gumis duplalepedő feszül az üres oldalon. Hetek óta ugyanabban az ágyneműben alszik. Másfél hónapja fogalma sincs arról, mit csinál a férje.   Feltápászkodik. Ül egy kicsit az ágy szélén, majd belelép a meleg, bolyhos papucsába, felveszi a fehér köntöst a selyem hálóingre. Kimegy fogat mosni a szürke padlós fürdőszobába. Belenéz a tükörbe és látja a ...

  Írta: Metz Edina, Állok a krumpliföld közepén és azt sem tudom, hogy merre induljak a fémdetektorral. Nehezen vágtam bele a keresésbe, de meggyőztem magam, hogy örülni fog az asszony, ha megtalálom. Szerencsétlen nő negyven éve vesztette el a jegygyűrűjét krumpliszedés közben. Azóta is várja, hogy valaki visszavigye neki. Hogyan tudott lecsúszni az ujjáról a krumpliszedéskor? Végül is mindegy, ha megtalálom, legalább örülni fog neki, és újból az ujjára húzhatják. Bár nem tudom, hogy ki fogja, a férje már meghalt. Legalábbis Gyula azt mondta a múltkor. Ez a kocsmatöltelék minden baromságra rá tud venni, most éppen arra, hogy egy öregasszony jegygyűrűjét keressem. Mindegy, legalább a napon, jó levegőn vagyok. Nem tudom, hogy miért velem keresteti, hiszen a fémdetektort ő is tudná lóbálni a krumpliföldön. A kocsmában is állandóan osztja az észt mindenkinek. A múltkor azt mondta az egyik havernak, hogy bugyolálja be geotextíliába az elültetett leandereit, úgy átvészelik a telet. ...

Írta: Metz Edina Hajnalban ébredek. Ezt onnan tudom, hogy a függöny rései között a sárga utcai lámpa fénye kúszik be a szobába. A nap még nem kelt fel. Kinyújtom a lábaimat és mind a négyet egyenként végignyalogatom. Közben hallom, hogy ütemesen korog a gyomrom. Az alutasakos májas macskakaján jár az eszem. De hiába gondolok rá, ha a többiek még nem ébredtek fel. Várok, de még csak egy ágyrugó sem csikordul meg, ami jelezné, hogy hamarosan leteszik a két-két lábukat az ágyról és kezdődik a nap. Ülök és azon tűnődöm, hogy mit tegyek. Aztán egy lendületes ugrással felpattanok a paplanjukra. Mind a ketten ott fekszenek előttem plafonra meredő orrlyukakkal. Mint a légkondi, egyenletesen beszívják a levegőt, majd a szájukon keresztül ütemes horkantások közepette kieresztik. Egy darabig nézem őket, de meg sem mozdulnak. Kis idő után elunom a dolgot és kislisszollok a macskaajtón a szürke, olajfestékes falú lépcsőházba, onnan pedig ki az udvarra. Sietni kell, mert érzem, hogy hamarosan a vör...

Írta: Metz Edina Reggel a tűsarkaimon billegek ki a kapun, szembejön velem a régi osztálytársam. - Szia, jól vagy? – szegezi nekem a kérdést. - Igen, jól. Miért kérded? - Mert látom, hogy fogytál. - Aha, néhány kilót. Mondom, majd sűrű elnézések közepette mosolyogva kitérek előle és eltipegek a megállóba. A buszon az egyik kollégába botlok az 5. emeleti jogi osztályról. Nézegeti a telefonját, nem bánnám, ha fel se nézne addig, amíg leszállunk. Nem kedvelem. De nincs szerencsém, megszólal: - Helló, de régen láttalak! Beteg vagy? - Nem – mondom kicsit érdesen. - Nem akarlak zavarba hozni, de mintha elvesztettél volna jó pár kilót. Csak mosolygok, nem folytatom a társalgást, mert nem látom értelmét. Tök mindegy, hogy mennyi jött le rólam, nem leszünk haverok. Délután elmegyek a kozmetikushoz, miközben gyantázza a lábamat, megszólal: - Már ne is haragudj, de ha rádnézek, akkor auschwitzi filingem van... A burkolt lecsontsoványozás után jólesne egy kávé, betérek a közeli kávézóba. A fekete ...

Írta: Metz Edina Guggolva az asztal fölé görnyed félmeztelenül. A púpos hátán kirajzolódik a csigolyák gyöngysora. Néha az egyik válla megmozdul, apró mozdulatot tesz. Talán sír és az orrát törölgeti, vagy pakol valamit. De, az is lehet, hogy egy puzzle-t rak ki vagy időről időre lapoz egy könyvet. Ha megnézzük elölről, akkor látjuk, ahogy a szeme az üvegpoháron át hatalmasra nő a feje többi részéhez képest. Akkurátusan öntögeti a pohárba a folyadékot, és precízen beállítja, hogy melyikben mennyi legyen. Aztán, amikor végzett, elkezdi az ujját szép lassan körbe-körbe forgatni a pohár szélén. Vijjogó, visító hang tör fel mire visszaér az ujja a kiindulási pontra. Néha csettint, máskor önt még egy kicsit hozzá, hogy úgy szóljon, ahogyan a fejében. Késő délután van, a macska lusta, álmos léptekkel bejön a szobába és nyitott szájjal óriásit ásít, miközben valami furcsa, elégedettlenséget jelző hang tör fel a torkából. Neki az ébredés, a fiúnak az átcsúszás időszaka. Végül is az átcsúszás ...

Írta: Metz Edina Drága Joachim! Mikor legutóbb láttalak, azt hánytad a szememre, hogy már nem szerelmezlek tégedet, pedig ez nincs így, az én szívem és testem örökké a te két karjaidban pihen majd semmihez sem fogható szorításban. De, nem szeretném tovább szórni a szót, hiszen kérted, hogy írjak magamról és az én mindennapos, vágyakozással teljes búskomor napjaimról. Tegnap bementem a dadussal a városi bótba, amit a szatócsok működtetnek a Franz Josef Gasse 22/b szám szuterén alatt. Olyan takarós, több éve megnyitott bót, amin látszik, hogy mennyire ügyel a tulaja a miden apró részletekbe menő szépségére. Már a karácsonyra készülődik, és mire oda értünk az én imádságos dadámmal, már a karácsony pompázott az összes szegletének a boltban. Piros és a zöld az csudás harmóniát teremtett a fehér és kék csempésszel, és persze a csempész hidegségét ellensúlyozta a gyönyörű faborítás. Nos, ebben a barátságos és meghitt bótocskában időztünk kettecskén, és nézelődtünk szebbnél szebb ajándékokat a...

Írta: Metz Edina  - Hol van a Lajos? - Levitte a szemetet és most dohányzik a ház előtt. Csókolom, csak egy kérdés, a kék vagy a fehér csempe tetszik jobban? - Az én férjem? - Hát, nem is az enyém. De jó lenne eldönteni, hogy a kék vagy a fehér csempe kerüljön fel a falra utolsónak? - Mi az, hogy az én férjem dohányzik az udvaron? Érszűkülete van! - Csókolom, haladnánk. Tehát, melyik csempét tetszenek felülre kérni, a zárósorba, a kéket vagy a fehéret? - Ezt a Lajos nélkül nem döntöm el. Egyébként is kaptak valamilyen tervet, hogyan kell ezt felhányni a falra. - Csókolom, nem hányunk, hanem rakunk. És jó lenne a kutyát is kivinni a fürdőből, mert egyrészt haladnánk, meg a kutya itt issza a ragasztós vizet. - Azt mondta a Lajos, hogy majd leviszi a kutyát sétálni. Most meg azt mondja maga, hogy lent dohányzik az én érszűkületes férjem? Honnan látja? - A kezét látom, amiben füstölög cigi, meg a lábfejét látom kilógni a kapualjból. - Az nem lehet, a Lajos ilyet nem...

1. Fázósan összehúzza a kabátját Béla, és közben azt mormogja a bajsza alatt, hogy „nekem nem kell mindenben részt vennem”, és nézi, ahogy a többi várakozó utas kivonszolja az idős nőt a vonat alól. Közben a gyerekkorára gondol, és a vonatmakettekre, amiket a nagybátyja készített.  2. Béla nagybácsija, aki alapjáraton fűtő volt egy mozdonyon, egy idő után megelégelte a szén szagát, a büdös füstjét és azt, hogy nem vezethet mozdonyt soha. Otthagyta az egészet a francba. 3. Béla visszazökken a jelenbe, és csodálkozva látja, hogy a nő felül, majd leporolja a ruháját, és elbiceg a Zaj utca felé.  4. Az állomásfőnök is megdöbbenve bámul a nő után, de már nem tudja visszacsinálni, hogy ne jöjjenek a mentők, a sarokról hallani a sziréna vijjogását.   5. Az állomásra kiérkező mentős fázósan összehúzza a kabátját, és arra gondol, hogy hányszor, de hányszor kérlelte a főnökét, hogy többet ne küldjék vonatos balesethez, mert utálja a levágott végtagokat. Különben is inkább elme...