A büdös sajt

 

Írta: Metz Edina 

Ezen a héten harmadszorra felejtek el sajtot venni. Hazafelé beugrom a hiperbe. Ott vannak kék sajtok, camembert sajtok, büdös sajtok. A büdös a legjobb. Veszek is egyet.

 

A pálpusztaival kikergetem a családot a világból. Olyan lábszaga van, amikor kicsomagolom, hogy múltkor azt hitte a gyerek, a macskaalom bűzlik a konyhában.

 

Tamás meg majd kibírja, hogy az ágyban mellette fekvő hitvese kicsit lábszagú szájjal horkol. Ha szeret, akkor ilyennek szeret.

 

Mondjuk, ő meg imádja a fokhagymát. Vasárnap is azt reggelizett, és gondosan bezárt minden konyhaablakot, hogy még véltelenül se veszítsünk el egy molekulát se a szagából. Kávézás közben, azt hittem, hogy kolbásztöltésen vagyok egy disznóvágáson.

 

A sajt nagyon jó dolog, tele van kalciummal, a csontok építőkövével. Sokak szerint a tejtermékek nem voltak az ősember étrendjében, így nekünk sem kellene enni.

 

Lassan befordulok a Fót táblánál, mert a nagy hiperben akarom megvenni a kedvenc, kicsi, bűzlő, telítettzsírsavval átitatott sajtomat. Nem kell sok minden, a büdösön kívül néhány csomagolt felvágott és vaj.

 

Mikor visszatolom a bevásárlókocsit a helyére, az autó felé indulok a szatyrokkal. Alig tudom kinyitni a csomagtartót. Három dologért mentem be, de végül huszonhármat vettem. Mindig ez van, most meg nem találom el a riasztó kioldógombját sem, mindjárt megszólal ez a szar.

 

Végre mindent bepakolok, indulok haza. Van még három óra a gyerek lefekvéséig, addig kicsit kifaggatom majd a sulis szerelméről, aztán kikérdezem a matekot, holnap dolgozata lesz. Utána jöhet a vacsi és a büdös sajt is előkerül Tamás nagy örömére.

 

Odaérek a Váci út Duna-parti görbületéhez. Imádom a vizet, a köveket. Kicsit odalépek a gázra, mert szeretnék a kedvenc helyemen kiszállni és sétálni, mielőtt hazaérek. Mi van az autóval? Dobálja a farát és menthetetlenül pörög. Mindjárt nekicsapódok az éles járdaszegélynek. Már fejjel lefelé látom a világot.

 

Bevillannak a gyerekkori balatoni nyaralások képei, az első ovis farsang, ahogy Piroska-ruhában feszítek. Látom a nyolcadikos szerelmem szőke fürtjeit. Előtűnik a Móricz gimis brassói kirándulás, az egyetemi kajakozások a Dunán, Tamás hosszú, göndör haja, amikor rám hajol, hogy megcsókoljon a gyűrűvel a kezében, a gyerekünk császáros születése, és ahogy tartják a mázas, kicsi testét, majd a nemlétben járó anyám ráktól gyötört, sovány végtagjai.

 

Minden fejre állt, nem kapok levegőt. Csak ez a rohadt büdös sajtszag van velem. Segítsen valaki! 

Kiemelt kép: Mikhail Nilov fotója a Pexels oldaláról