A büdös sajt

 


Írta: Metz Edina 


Ezen a héten harmadszorra felejtek el sajtot venni. Hazafelé beugrom a hiperbe. Ott vannak kék sajtok, camembert sajtok, büdös sajtok. A büdös a legjobb. Veszek is egyet.

 

A pálpusztaival kikergetem a családot a világból. Olyan lábszaga van, amikor kicsomagolom, hogy múltkor azt hitte a gyerek, a macskaalom bűzlik a konyhában.

 

Tamás meg majd kibírja, hogy az ágyban mellette fekvő hitvese kicsit lábszagú szájjal horkol. Ha szeret, akkor ilyennek szeret.

 

Mondjuk, ő meg imádja a fokhagymát. Vasárnap is azt reggelizett, és gondosan bezárt minden konyhaablakot, hogy még véltelenül se veszítsünk el egy molekulát se a szagából. Kávézás közben, azt hittem, hogy kolbásztöltésen vagyok egy disznóvágáson.

 

A sajt nagyon jó dolog, tele van kalciummal, a csontok építőkövével. Sokak szerint a tejtermékek nem voltak az ősember étrendjében, így nekünk sem kellene enni.

 

Lassan befordulok a Fót táblánál, mert a nagy hiperben akarom megvenni a kedvenc, kicsi, bűzlő, telítettzsírsavval átitatott sajtomat. Nem kell sok minden, a büdösön kívül néhány csomagolt felvágott és vaj.

 

Mikor visszatolom a bevásárlókocsit a helyére, az autó felé indulok a szatyrokkal. Alig tudom kinyitni a csomagtartót. Három dologért mentem be, de végül huszonhármat vettem. Mindig ez van, most meg nem találom el a riasztó kioldógombját sem, mindjárt megszólal ez a szar.

 

Végre mindent bepakolok, indulok haza. Van még három óra a gyerek lefekvéséig, addig kicsit kifaggatom majd a sulis szerelméről, aztán kikérdezem a matekot, holnap dolgozata lesz. Utána jöhet a vacsi és a büdös sajt is előkerül Tamás nagy örömére.

 

Odaérek a Váci út Duna-parti görbületéhez. Imádom a vizet, a köveket. Kicsit odalépek a gázra, mert szeretnék a kedvenc helyemen kiszállni és sétálni, mielőtt hazaérek. Mi van az autóval? Dobálja a farát és menthetetlenül pörög. Mindjárt nekicsapódok az éles járdaszegélynek. Már fejjel lefelé látom a világot.

 

Bevillannak a gyerekkori balatoni nyaralások képei, az első ovis farsang, ahogy Piroska-ruhában feszítek. Látom a nyolcadikos szerelmem szőke fürtjeit. Előtűnik a Móricz gimis brassói kirándulás, az egyetemi kajakozások a Dunán, Tamás hosszú, göndör haja, amikor rám hajol, hogy megcsókoljon a gyűrűvel a kezében, a gyerekünk császáros születése, és ahogy tartják a mázas, kicsi testét, majd a nemlétben járó anyám ráktól gyötört, sovány végtagjai.

 

Minden fejre állt, nem kapok levegőt. Csak ez a rohadt büdös sajtszag van velem. Segítsen valaki! 


Kiemelt kép: Mikhail Nilov fotója a Pexels oldaláról

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ellenkező múlt

Kép
    Felrepül a kocsi orra, a kasztnija oldalra billen. Az anyósülésre rakott ruhás csomag az arcomba vágódik. Az egyik gomb felsérti az orromat, lassan szivárog a vér. Először az ajtóhoz préselődöm, majd a fejem tetejével érzem a kárpit puhaságát. Az út szürke aszfaltját kicsit megbillenve, szemmagasságban látom. A csíkok furcsán elmosódnak a szélvédő vízcseppjein. Megint nekicsapódok az ajtónak, majd ismét fejjel lefelé látom a világot. A fák koronái olyanok, mint a meztelen gyökerek. Merednek lefelé a sötétégbe. A korlátnak sincs alja, ami megtartaná az út szélén, a tetejéből viszont tartóoszlopok meredeznek. Hallom a fém éles csikordulását, ahogy a kocsi nekifeszül a szalagkorlátnak. Pár másodpercig csúszik a fémszalag tetején, majd a fákat veszi célba. A csikorgás most recsegésbe csap át és gallyak némi ellenállás után szabad utat engednek az autó repülésének. A recsegést már nem hallom. Lecsukom a szemem, és képek ugrálnak a szemhéjam mögött. Homályosan látom az arc...
További információk

Beszélő kövekbe zárt hallgatag dilemmák

Kép
Ebben a covidos időszakban már semmilyen óvintézkedésen nem csodálkozik az ember, de azért kissé furcsa mégis, hogy egy színházi előadásra ajánlott a sál, sapka, nagykabát, bakancs, takaró kombó a nézőknek. Ugyanis így invitáltak a Globe Színházra emlékeztető fából készült Orpheum Színházba, ahol a Beszélő kövek című darabot adták elő. A solymári Fészek waldorfosok 13.-os osztálya ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy Szophoklész tragédiáit, az Oidipus királyt és az Antigonét dolgozzák fel és adják elő pár napig az Orpheumban. Ha az orfeumot, mint szórakozóhelyet nézzük, ami a könnyed, zenés, eszem-iszom, táncos tivornyák helye, és ha összevetjük a darab mondanivalójával, rájövünk, hogy a két dolog között ellentmondás feszül. A véres tragédiák sehogy sem illenének egy Orpheum közegébe. Pedig mégis működik minden, jól eltalált hely a színmű előadására. A szereplők kevés díszlet, egy asztal és néhány szék között mozognak, a tér minden részét a darab szolgálatába állítj...
További információk

Zöldenergiával melegítve még az étel is finomabb

Kép
  Hozzánk vágtak két napelemet, amikor vettük a lakóautót. Tisztában voltunk azzal, mire jó, meg persze azzal is, hogy a zöldenergia mennyire hasznos, de hogy ekkora segítségünkre lesz az utazásaink során, na, ezt nem gondoltuk. Nélküle nehéz lenne a kempingeken kívül táborozni. A két napelem elég sokáig árválkodott a garázsban, mire felkerültek a lakóautó tetejére. Decens, vékony darabok, amik nagyon jó szolgálatot tesznek. Összegyűjtik a Nap sugarait, aminek energiája a vezetékeken és egy töltésvezérlőn keresztül a munkaakkumulátorunkba jut. Ez pedig működteti a kényelmi funkciókat a lakóautóban. Például az anyósom kiszuperált , ám még működőképes mikróját és a pici ledes lámpákat. Sőt a kompresszoros hűtőnket is ez üzemelteti. Akkora munkaakkumulátor van az autóban, hogy a nappal összegyűjtött és tárolt napsugarak energiájával egész éjszaka képes ellátni a hűtőt naftával. Reggel pedig az első hajnali napsugarak visszatöltik az elhasznált villamos energiát a munkaakkumulátorba....
További információk