Metz Edina - szerzői oldala

Írta: Metz Edina Én szerelmetes Gabym!   Ne haragudjon meg érte, hogy ennyire kifordultam magamból, és megvádoltam, hogy már nem szerelmez engem. Nem akartam én semmi rosszat, csak a hangomat próbáltam adni annak, hogy mennyire nem bírok maga nélkül élni, mert minden oly sivár és fénytelenségben szenvedő, ha nincs a közelemben. Megpróbáltatásom, hogy el kell szenvedjem Boriszszemű szálkatermetű úr közelségét tehozzád, de bízom magában, és abban is, hogy tisztelni fogja a mi közösségünket, amelyet szeretnék gyűrűvel is pecsétbe zárni a jövő hónapban. Csak azért a jövő hónapban, mert elvezényelődtünk a francúzok miatt a morvákhoz, ott fogunk ütközni. Őcsászári Felsége megelégelte a disznó csigazabálók gúnyolódását és Őcsászári királysága revansonizmust akar venni a rossz szavakért. Most itt állomásozunk több ezer magammal együtt a határnál, és várjuk a fényességes császár parancsolatját a hogyan továbbra. De persze nem múlhatnak el úgy a várakozás percei, hogy ne történne vala

Írta: Metz Edina Reggel a tűsarkaimon billegek ki a kapun, szembejön velem a régi osztálytársam. - Szia, jól vagy? – szegezi nekem a kérdést. - Igen, jól. Miért kérded? - Mert látom, hogy fogytál. - Aha, néhány kilót. Mondom, majd sűrű elnézések közepette mosolyogva kitérek előle és eltipegek a megállóba. A buszon az egyik kollégába botlok az 5. emeleti jogi osztályról. Nézegeti a telefonját, nem bánnám, ha fel se nézne addig, amíg leszállunk. Nem kedvelem. De nincs szerencsém, megszólal: - Helló, de régen láttalak! Beteg vagy? - Nem – mondom kicsit érdesen. - Nem akarlak zavarba hozni, de mintha elvesztettél volna jó pár kilót. Csak mosolygok, nem folytatom a társalgást, mert nem látom értelmét. Tök mindegy, hogy mennyi jött le rólam, nem leszünk haverok. Délután elmegyek a kozmetikushoz, miközben gyantázza a lábamat, megszólal: - Már ne is haragudj, de ha rádnézek, akkor auschwitzi filingem van... A burkolt lecsontsoványozás után jólesne egy kávé, betérek a közeli kávézóba. A fekete

Írta: Metz Edina Guggolva az asztal fölé görnyed félmeztelenül. A púpos hátán kirajzolódik a csigolyák gyöngysora. Néha az egyik válla megmozdul, apró mozdulatot tesz. Talán sír és az orrát törölgeti, vagy pakol valamit. De, az is lehet, hogy egy puzzle-t rak ki vagy időről időre lapoz egy könyvet. Ha megnézzük elölről, akkor látjuk, ahogy a szeme az üvegpoháron át hatalmasra nő a feje többi részéhez képest. Akkurátusan öntögeti a pohárba a folyadékot, és precízen beállítja, hogy melyikben mennyi legyen. Aztán, amikor végzett, elkezdi az ujját szép lassan körbe-körbe forgatni a pohár szélén. Vijjogó, visító hang tör fel mire visszaér az ujja a kiindulási pontra. Néha csettint, máskor önt még egy kicsit hozzá, hogy úgy szóljon, ahogyan a fejében. Késő délután van, a macska lusta, álmos léptekkel bejön a szobába és nyitott szájjal óriásit ásít, miközben valami furcsa, elégedettlenséget jelző hang tör fel a torkából. Neki az ébredés, a fiúnak az átcsúszás időszaka. Végül is az átcsúszás

Írta: Metz Edina Drága Joachim! Mikor legutóbb láttalak, azt hánytad a szememre, hogy már nem szerelmezlek tégedet, pedig ez nincs így, az én szívem és testem örökké a te két karjaidban pihen majd semmihez sem fogható szorításban. De, nem szeretném tovább szórni a szót, hiszen kérted, hogy írjak magamról és az én mindennapos, vágyakozással teljes búskomor napjaimról. Tegnap bementem a dadussal a városi bótba, amit a szatócsok működtetnek a Franz Josef Gasse 22/b szám szuterén alatt. Olyan takarós, több éve megnyitott bót, amin látszik, hogy mennyire ügyel a tulaja a miden apró részletekbe menő szépségére. Már a karácsonyra készülődik, és mire oda értünk az én imádságos dadámmal, már a karácsony pompázott az összes szegletének a boltban. Piros és a zöld az csudás harmóniát teremtett a fehér és kék csempésszel, és persze a csempész hidegségét ellensúlyozta a gyönyörű faborítás. Nos, ebben a barátságos és meghitt bótocskában időztünk kettecskén, és nézelődtünk szebbnél szebb ajándékokat a