A kampó
- Csinálna végre valamit? – kérdezi az öltönyös férfi a busz első üléséről, miközben idegesen dobol a lábával. - Igen, uram, próbálom kinyitni az ajtót – szól vissza a buszsofőr és a gombot nyomkodja a műszerfalon. - Percek óta itt ülünk és várunk – lamentál az öltönyös. - Tudom. Az utas is várja, hogy fel tudjon szállni – bök a fejével a sofőr a megállóban várakozó kerekesszékes férfi felé, és érzi, hogy leizzad. - Talán kézzel kellene kinyitni – mondja az idős nő az öltönyös mögül. - Tanácsokat én is tudok osztogatni – szuszogja a sofőr a bajusza alatt és közben a csörgő telefonjával próbál kikászálódni az üléséből. - Halló, jó napot! Igen ez a Tobitál call centere – mondja a fülhallgatójába. – Nem uram, nem tudom, hogy mikor kapja meg a garanciális cseretálat, még egy kis türelmet szeretnénk kérni. Visszahívom, amint lesz információm. - Milyen kedves a telefonban – ironizál az öltönyös. - Miért bántja, megvan a baja neki is – mondja az idős nő. - Nem bántom,