Levél a múltból
Írta: Metz Edina Drága Joachim! Mikor legutóbb láttalak, azt hánytad a szememre, hogy már nem szerelmezlek tégedet, pedig ez nincs így, az én szívem és testem örökké a te két karjaidban pihen majd semmihez sem fogható szorításban. De, nem szeretném tovább szórni a szót, hiszen kérted, hogy írjak magamról és az én mindennapos, vágyakozással teljes búskomor napjaimról. Tegnap bementem a dadussal a városi bótba, amit a szatócsok működtetnek a Franz Josef Gasse 22/b szám szuterén alatt. Olyan takarós, több éve megnyitott bót, amin látszik, hogy mennyire ügyel a tulaja a miden apró részletekbe menő szépségére. Már a karácsonyra készülődik, és mire oda értünk az én imádságos dadámmal, már a karácsony pompázott az összes szegletének a boltban. Piros és a zöld az csudás harmóniát teremtett a fehér és kék csempésszel, és persze a csempész hidegségét ellensúlyozta a gyönyörű faborítás. Nos, ebben a barátságos és meghitt bótocskában időztünk kettecskén, és nézelődtünk szebbnél szebb ajándékokat a...