Metz Edina - szerzői oldala

  Mindig kiköpöm a magot. Nyáron a cseresznyét szeretem a legjobban, mert a magról lerágott hús édes íze beteríti a szájpadlásomat. Soha nem nyitom szét a gyümölcsöt, ezért néha belefutok abba, hogy enyhén kesernyés utóízt hagy maga után a cukros gyümölcs. Ilyenkor tudom, hogy lakott benne valaki. A magot nem gyűjtöm. Amikor lerágtam a húst, akkor a nyelvem hegyére veszem, majd kicsit kinyitom a számat, és egy hetykét köpök a kert valamelyik irányába. Látom, ahogy a levegőben először felemelkedik majd egy szép ívet leírva becsapódik a fű közé a csonthéjas belső. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mit szól ehhez egy arra járó hangya. Megrettenve felfelé néz, miközben várja, hogy a kerek, cafatos gyümölcshúsdarabokkal felé száguldó mag becsapódjon? Bízik abban, hogy ha szerencséje van, akkor mellé esik, ha nem akkor kupán vágja? Aztán ütközés után megrázza magát, majd halad tovább az útján? Vagy csak egyszerűen tesz mindenre, és nem érdekli, hogy milyen veszély leselkedik rá felülről. ...