Metz Edina - szerzői oldala

  Döng a labda a palánkon. Néha beletalálok a kosárba, de legtöbbször a gyűrű kidobja. Az ujjatlan mezem rám tapad. Szeretem, mert a Bryant 24-es mezét viselem. Zokogtam, amikor meghalt. Azt hittem soha nem fogom kiheverni. Anyám nem értette miért borultam ki ennyire: „Kit érdekel egy Amerikában élő kosaras sztár. Soha nem ismerted.” Nem ismertem, de mégis olyan akartam lenni, mint ő. Négy gyereke volt és szerette a feleségét. Apám nem lehetett minta. Alig ismertem. Átölelni soha nem mertem. Az ellenőrzőbe beírt rossz jegynél csak intett a fejével a konyha felé, én meg hoztam a fakanalat. Ha jó jegyet kaptam, csak elismerően bólintott. Minden étkezéshez pontosan kellett megjelennem, ha késtem, akkor elzavart. A nyaralásokon mindig külön szobám volt. Azt sem engedte, hogy a többi gyerekkel játszam. Apám szerint rossz hatással lettek volna rám.  Nyolcéves voltam, amikor lelépett egy másik nővel. A válás után még keresett párszor, aztán eltűnt. Amikor együtt éltek, akkor is anyám irán

  Sára tűsarkúja kopog az aszfalton a szürke reggelen. A gyomra kordul egyet mielőtt felszáll a tömött metróra. A benti büfés kajára gondol. Rántottát fog enni friss kenyérrel. Az egyik metróülésen ismerős munkatársat pillant meg. A nő felnéz, mosolyog. Sárának nincs kedve odamenni, de tudja, smúzolás kell az előrejutáshoz. -Jó reggelt, Sára. Hogyhogy ilyen korán? -Sok a munka. Magának is sok van? -Persze. Napok óta nem alszom. -Altatót próbálta? -Igen, de attól meg egész nap kóválygok.   *   Sára is szédeleg még. Reggel hat órakor csörgött az óra. Az első gondolata a kávé volt. Indulás előtt belenézett a tükörbe. Esetlenül lógott rajta a virágmintás ruha. Az elmúlt hónapban hat kilót fogyott. Még nem heverte ki a diplomavédését. Szőke haja fénytelen. Hosszúkás arcán áttetsző a bőr, kék szemei alatt karikák húzódtak. „Leszarom”, gondolta, „úgysem érdeklek senkit”.   *   A metró fékezésére zökken vissza. Sára a nővel nyomakszik az ajtó felé. Ahogy felér az irodájába, elégedetten körbené