Metz Edina - szerzői oldala

      Azt mondta, hogy menjünk biciklitúrára. Ettől a mondattól leizzadtam. Nem akartam nemet mondani. Dögösnek akartam látszani. Másnap reggel indultunk. Az első ötszáz méterem bizonytalanságban telt. Pont úgy éreztem magam, mint amikor először ültem biciklin. Apám kijelentette, hogy meg kell tanulnom kerékpározni, azt mindenki tud. Vesz is egyet nekem. Láttam a tévében egy bicikliző majmot. Körbe-körbe ment a cirkuszi porondon. Fehér sapka, csíkos póló volt rajta, és vigyorgott, integetett a kezével. Ha az állatok is tudnak, nekem is menni fog. Ez akkora lökést adott, hogy nem vártam meg az első kerékpáromat. Elkértem a barátnőmét, és azzal karikáztam a játszótér körül. Órák után jöttem rá, hogy nem tudok megállni. Végül azt a megoldást választottam, hogy beborulok az egyik bokorba.   Az évek alatt megtanultam valamennyire kerékpározni, de egyáltalán nem voltam magabiztos. A váltót sem tudtam kezelni. Nyomtam a pedált és próbáltam utolérni a versenybringá...

    Lajos vallomása   Csak azt hallottam, hogy valaki csörtet ki a nádasból. A növényektől nem lehetett semmit látni, így halálra rémültem, amikor előbukkant a csuromvizes, nagydarab férfi. Azon a keskeny pallón futott végig, ami a vízhez vezet, és onnan már be lehet ugrani a tóba vagy letenni a csónakot. Hogyan viselkedett?  Zavarodott volt, és remegett, látszott rajta, hogy történt valami. A sírástól véreres volt a szeme, és kétségbeesetten fogta a fejét.  Mikor megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni, azt mondta, hogy azonnal adjak egy mobiltelefont. Kérdeztem tőle, hogy minek, erre azt válaszolta, hogy hívni akarja a mentőket. Nem ellenkeztem, mert látszott rajta, hogy elszánt, és ha nem adom oda önként, akkor erőszakkal veszi el. Megkapta a mobilt, és próbált tárcsázni, de a vizes ujjaival nem tudta a kijelzőt nyomkodni. Később a rendőrség is akart ujjlenyomatot venni a telómról, de nem nagyon sikerült nekik. Biztos azért, mert a víztől nem maradt lenyo...

Írta: Metz Edina Én szerelmetes Gabym!   Ne haragudjon meg érte, hogy ennyire kifordultam magamból, és megvádoltam, hogy már nem szerelmez engem. Nem akartam én semmi rosszat, csak a hangomat próbáltam adni annak, hogy mennyire nem bírok maga nélkül élni, mert minden oly sivár és fénytelenségben szenvedő, ha nincs a közelemben. Megpróbáltatásom, hogy el kell szenvedjem Boriszszemű szálkatermetű úr közelségét tehozzád, de bízom magában, és abban is, hogy tisztelni fogja a mi közösségünket, amelyet szeretnék gyűrűvel is pecsétbe zárni a jövő hónapban. Csak azért a jövő hónapban, mert elvezényelődtünk a francúzok miatt a morvákhoz, ott fogunk ütközni. Őcsászári Felsége megelégelte a disznó csigazabálók gúnyolódását és Őcsászári királysága revansonizmust akar venni a rossz szavakért. Most itt állomásozunk több ezer magammal együtt a határnál, és várjuk a fényességes császár parancsolatját a hogyan továbbra. De persze nem múlhatnak el úgy a várakozás percei, hogy ne történne ...