Az ébredés
Az első hang az egyik csipkézett ablakkeretről pattant le. A második egy üveges tekintetű angyalt talált orrba, a harmadik a szószék karfáját találta el, a negyedik majdnem leverte az oltár feletti keresztet. Aztán összekapaszkodtak és egy dallammá álltak össze. Drámai, zenei nagymonológ keringett a hallgatók feje felett. Olyan, amibe még az ember végbele is bele tud borzongani. Pontosan ilyen élményt nyújtott Gézának, amikor először hallotta Bach D-moll toccata és fúgáját. Az orgonahangverseny kazettáját az egyik haverjától szedte el, aki ki akarta dobni a nagyanyja összes hagyatékával együtt. A kazettát azon a délutánon hallgatta meg először, amikor az anyjával összeveszett. Érezte, hogy a hangok segítenek majd kikapcsolni a feszültséget. Nem akarta maga előtt látni az anyját, ahogy ült a kicsi, lakótelepi konyhában a kopott konyhai széken, és a kockás abroszos asztalnál lapozgatta Géza ellenőrzőjét a gőzölgő húsleves fölött. Minden rossz jegynél megállt az idege...