Metz Edina - szerzői oldala

     Felcsusszant az aranygyűrű az ujjam hegyére, az ujjperceken is olajozottan haladt át. Megakad a középcsont végén. Az enyhén kinyújtott karomon megfeszül a fehér csipkés ruha rövid ujja. Gyuri elengedi a meggyűrűzött kezemet, az anyag virágos mintái vad táncba kezdenek a barna bőrömön. A smink hidratáló maszkként tapad az arcomra. Tíz perce a mosoly is ráfagyott, a testem viszont ontja magából a meleget.  Rajtam a sor, hogy felhúzzam a fényes karikát az ujjára. Megfogom a kezét és ráillesztem a gyűrűsujja első percére és várok. Felnézek rá. Az arcán döbbenet suhan át, majd lassan megjelenik a kaján vigyor. Tudja, hogy ez is a játék része. Öt éve játsszuk ezt, de még mindig meg tudom lepni.  Kicsit feljebb csúsztatom a gyűrűt, megállok. Szőrös az ujja. A kiálló szőke szőrök között megcsillan az izzadság. A pórusokat apró völgyekként kötik össze a finom ráncok. Felnézek rá. A vigyor még szélesebb lesz a csokornyakkendős nyaka felett. A szemében látom, hogy jól...

A fogkrém nyálas leve folyik az alkaromon. Lassan egy tócsa lesz a fürdő padlóján. Nem tudom eldönteni, hogy a fogkefe miatt vagy alapjáraton vagyok ilyen béna. Gyerekkoromban belehasaltam a mosdóba fogmosás közben. Ahányszor elment az öcsém a hátam mögött, meglökött. Lefejeltem a tükröt, a fogkefe meg belehasított az ínyembe.  Egyenes derékkal állok, belenézek a szemembe. Az ebéden gondolkodom. Tegnap húsleves volt pörkölttel. Maradt még leves, csak másodikat kell csinálnom. Anyám hozott kacsamellet. Lesütöm és hagymás krumpli meg párolt káposzta lesz hozzá.   A férjemnek soha nem csorog le. Fogmosás közben járkál a lakásban és kikészíti az inget, nadrágot, zoknit. Előfordul, hogy beszél is. Ilyenkor szörcsög két mondat között. Úgy ejti a szavakat, mintha pingponglabdák lennének a pofazacskójában. Ha egy szó homályos, pár másodpercnyi gondolkodás után rájövök, hogy mi lehetett az értelme. Nem tévesztek soha. Az utóbbi időben evés közben is teli szájjal beszél. Látom...

Írta: Metz Edina, Hajnali hat óra és kitartóan csörög a mobil. Zavartan ébred. Alig látja a kijelzőn a nevet, de végül kibogarássza, hogy az apósa. Nem érti, miért keresi. Mikor belehalózik, az öreg köszönés nélkül, feldúlt hangon közli, hogy azonnal menjen az Auchan parkolójába, mert nem indul a rohadt kocsija. Megkérdezi, hogy miért nem a fiát hívja. Pikírt választ kap, „mi van, nem laktok együtt?”. Aztán kelletlenül belesziszegi a kagylóba, hogy az egyetlen gyereke már hajnali öt óta a munkahelyén húzza az igát, nem tud érte menni.   Átnéz a mellette levő üres helyre. Az ikeás fehér paplan és párna nincs ott, csak a kék gumis duplalepedő feszül az üres oldalon. Hetek óta ugyanabban az ágyneműben alszik. Másfél hónapja fogalma sincs arról, mit csinál a férje.   Feltápászkodik. Ül egy kicsit az ágy szélén, majd belelép a meleg, bolyhos papucsába, felveszi a fehér köntöst a selyem hálóingre. Kimegy fogat mosni a szürke padlós fürdőszobába. Belenéz a tükörbe és látja a ...