Pipacsok közt veled lenni
Azt mondta, hogy menjünk biciklitúrára. Ettől a mondattól leizzadtam. Nem akartam nemet mondani. Dögösnek akartam látszani. Másnap reggel indultunk. Az első ötszáz méterem bizonytalanságban telt. Pont úgy éreztem magam, mint amikor először ültem biciklin. Apám kijelentette, hogy meg kell tanulnom kerékpározni, azt mindenki tud. Vesz is egyet nekem. Láttam a tévében egy bicikliző majmot. Körbe-körbe ment a cirkuszi porondon. Fehér sapka, csíkos póló volt rajta, és vigyorgott, integetett a kezével. Ha az állatok is tudnak, nekem is menni fog. Ez akkora lökést adott, hogy nem vártam meg az első kerékpáromat. Elkértem a barátnőmét, és azzal karikáztam a játszótér körül. Órák után jöttem rá, hogy nem tudok megállni. Végül azt a megoldást választottam, hogy beborulok az egyik bokorba. Az évek alatt megtanultam valamennyire kerékpározni, de egyáltalán nem voltam magabiztos. A váltót sem tudtam kezelni. Nyomtam a pedált és próbáltam utolérni a versenybringás, rövidnadrágos sr