Metz Edina - szerzői oldala

  A szemtanú vallomása   Óriási buli volt. Mindenki szívott és senki sem akart leállni a tánccal. Pörögtünk ezerrel. Ment a techno, dübörögtek a hangfalak. Tulajdonképpen egész évben erre a bulira készültünk. Nekem már tavaly októberben megvolt a jegyem rá. A szállást is lefoglaltam még májusban. Mindig ugyanoda megyek, mert olcsó és a házinéni ad kaját is. De a franc se gondolta volna, hogy ez lesz a buli vége. Jó, nem térek el a tárgytól. Szóval már a tetőfokára hágott a hangulat, amikor megérkezett János nője. Olyan magas, karcsú, műmelles, lufiszájas csaj. Igazából nem is tudom, hogy miért kellett magát így átszabatni, enélkül is jól nézett ki. Régebben, ahányszor ránéztem, mindig azt gondoltam, a pici mellei és a göndör barna haja miatt, hogy ilyenek lehetnek az olasz lányok. Kicsit furcsa volt, mert néha nagyon fel volt dobva, máskor meg teljesen magába roskadva ült vagy pedig sírt egy sarokban. Amikor találkoztunk, soha nem tudtam, hogy éppen mikor tör rá valami agybaj