Tyű, de slank lettél!

Írta: Metz Edina

Reggel a tűsarkaimon billegek ki a kapun, szembejön velem a régi osztálytársam.

- Szia, jól vagy? – szegezi nekem a kérdést.

- Igen, jól. Miért kérded?

- Mert látom, hogy fogytál.

- Aha, néhány kilót.

Mondom, majd sűrű elnézések közepette mosolyogva kitérek előle és eltipegek a megállóba.

A buszon az egyik kollégába botlok az 5. emeleti jogi osztályról. Nézegeti a telefonját, nem bánnám, ha fel se nézne addig, amíg leszállunk. Nem kedvelem. De nincs szerencsém, megszólal:

- Helló, de régen láttalak! Beteg vagy?

- Nem – mondom kicsit érdesen.

- Nem akarlak zavarba hozni, de mintha elvesztettél volna jó pár kilót.

Csak mosolygok, nem folytatom a társalgást, mert nem látom értelmét. Tök mindegy, hogy mennyi jött le rólam, nem leszünk haverok.

Délután elmegyek a kozmetikushoz, miközben gyantázza a lábamat, megszólal:

- Már ne is haragudj, de ha rádnézek, akkor auschwitzi filingem van...

A burkolt lecsontsoványozás után jólesne egy kávé, betérek a közeli kávézóba. A fekete mellé egy csokis nasi is beugrik. Meg egy kérdés is.

- Sziaaaaaa, de jó, hogy itt vagy. Csak nem 36-os lett a méreted?

Felnézek, az egyik haverom nője próbál velem barátkozni.

- Igen, az lett.

- És, hogy csináltad? Nem eszel?

- De, igen – és érzem, hogy a gonoszkodás hulláma szép lassan elindul a bokámból a nem létező tokámig, majd feltódul az agyamba. A szám kinyílik és valami egészen cinkes dolog esik ki rajta. – Tudod mit eszem? Tengeri füvet, mint a lamantinok. Isteni! Fogyaszt, és a kínainál lehet kapni a piacon.

- Ne ba, tényleg? Kipróbálom, nekem is le kellene adnom legalább 5 kilót.

- Hajrá! Sok sikert – teszem hozzá, és a fejemre kiül valami gonosz vigyor.

Nem értem ezt az egészet, ha lefogyok az a baj, ha hízok az a baj. Mert, ha lefogyok, akkor beteges vagyok, biztos gondjaim vannak. Ha szedek fel valamennyit, akkor meg biztos minden zsír körülöttem, csak kicsit elszaladtak a kilók. De azért kedvesen megjegyzik, hogy vannak párnácskák a hasamnál, és egyéként sem tesz jót a túlsúly az érrendszeremnek.

Miközben ezen dohogok, elindulok hazafelé. Egyszer csak mellém penderül a szomszéd a buszmegállóban.

- Tök jó, hogy találkoztunk. Látom, hogy milyen sportos lettél. Mitől vagy ilyen jó kondiban?

- Nem tudom, biztos a genetika, nagyanyám volt ilyen. Gerelyhajítónak készült.

- Hű, milyen sportos család! Nem vagytok semmi.

Az, nem vagyunk semmi. Naná, mindenki babakorától nyomja a köröket a futópályán és emelgeti a súlyokat.

Amikor leszállok a buszról, anyám jön szembe, éppen a vásárlásból tart haza. A kínai piacon is volt. Rám néz, és könnyes a szeme az aggodalomtól.

- Jaj, gyerekem, hova fogysz már! Alig eszel, hoztam neked túrós batyut, holnap vidd el magaddal a munkahelyedre! Siessünk, mert Muci nagynénéd már vár minket otthon.

Muci nyit ajtót, elveszi anyám szatyrát. A szatyor egy pillanatra megáll a kezében, és meredten nézi az arcomat, mustrál. Aztán érdes hangon megszólal.

- Voltam ma az egyik barátnőmnél és azt mondja, van valami tengerifű-diéta. Olvasta vagy hallotta valahol. Édes lányom, azt csinálod, hogy ilyen slank lettél?

Katt —–> Pólóoldal