A látogató
- Tényleg hazajött a temetésre, el sem hiszem – mondta, és lecsapta kezében levő mosogatórongyot. – Hallod, Rozi? A Nánási unokája hazajött. A resti koszos ablakán az idősebb, dauerolt hajú nő félrehúzta az elszürkült nejlonfüggönyt és pásztázta a vonatról leszállókat. - Én is hazajöttem volna a helyében, állítólag a nagyapja mindent ráhagyott – válaszolta Rozi. A dauerolt hajú asszony újra kézbe vette a mocskos rongyot, és letörölte vele a kopott asztalokat. Szinte csak maga elé mormolta: - Hát azok után, ami történt náluk, én semekkora örökségért nem jöttem volna haza. Miközben körkörös mozdulatokkal takarította a fényes felületet, eszébe jutott a saját öröksége. Az apja valamikor jó módú gazda volt, aztán a második világháború után kuláknak bélyegezték és elvették szinte mindenüket. Egy vályogház és egy kisebb föld maradt meg nekik. Pont annyi, amennyire szükségük volt ahhoz, hogy éhen ne haljanak. Tyúkokat és kakast tudtak tartani, a kert végében pedig veteményes volt. Az