Sorsok szövedéke
1. Fázósan összehúzza a kabátját Béla, és közben azt mormogja a bajsza alatt, hogy „nekem nem kell mindenben részt vennem”, és nézi, ahogy a többi várakozó utas kivonszolja az idős nőt a vonat alól. Közben a gyerekkorára gondol, és a vonatmakettekre, amiket a nagybátyja készített. 2. Béla nagybácsija, aki alapjáraton fűtő volt egy mozdonyon, egy idő után megelégelte a szén szagát, a büdös füstjét és azt, hogy nem vezethet mozdonyt soha. Otthagyta az egészet a francba. 3. Béla visszazökken a jelenbe, és csodálkozva látja, hogy a nő felül, majd leporolja a ruháját, és elbiceg a Zaj utca felé. 4. Az állomásfőnök is megdöbbenve bámul a nő után, de már nem tudja visszacsinálni, hogy ne jöjjenek a mentők, a sarokról hallani a sziréna vijjogását. 5. Az állomásra kiérkező mentős fázósan összehúzza a kabátját, és arra gondol, hogy hányszor, de hányszor kérlelte a főnökét, hogy többet ne küldjék vonatos balesethez, mert utálja a levágott végtagokat. Különben is inkább elme...