Beszélő kövekbe zárt hallgatag dilemmák
Ebben a covidos időszakban már semmilyen óvintézkedésen nem csodálkozik az ember, de azért kissé furcsa mégis, hogy egy színházi előadásra ajánlott a sál, sapka, nagykabát, bakancs, takaró kombó a nézőknek. Ugyanis így invitáltak a Globe Színházra emlékeztető fából készült Orpheum Színházba, ahol a Beszélő kövek című darabot adták elő. A solymári Fészek waldorfosok 13.-os osztálya ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy Szophoklész tragédiáit, az Oidipus királyt és az Antigonét dolgozzák fel és adják elő pár napig az Orpheumban. Ha az orfeumot, mint szórakozóhelyet nézzük, ami a könnyed, zenés, eszem-iszom, táncos tivornyák helye, és ha összevetjük a darab mondanivalójával, rájövünk, hogy a két dolog között ellentmondás feszül. A véres tragédiák sehogy sem illenének egy Orpheum közegébe. Pedig mégis működik minden, jól eltalált hely a színmű előadására. A szereplők kevés díszlet, egy asztal és néhány szék között mozognak, a tér minden részét a darab szolgálatába állítj...