Tarvágást tervez a védett erdőrészen az erdőgazda, elég drasztikus módja a zöldterület megújításának

 


A lakosság értetlenségét váltotta ki, hogy fakitermelésre kapott engedélyt 9 hektárnyi területen a XV. kerületi Szilas-(Nevesincs-)tónak is otthont adó erdő magántulajdonosainak megbízottja a kormányhivataltól. A terület akkor értékelődött fel igazán, amikor a főváros természetvédelmi területté nyilvánította a tavat és az azt körülvevő erdőrészt tavaly, mivel az évek alatt különleges élővilág alakult itt ki. A kicsi tó rajz- és testnevelés óráknak is helyet adott, a Covid-járvány beköszöntével a lakók előszeretettel látogatják a 20 hektáros zöldterületet. Az önkormányzat most a megbízottal próbál egyeztetni az erdő sorsáról.  

„A legtisztább helyzet az lenne, ha az önkormányzat megvenné az erdőt vagy felvállalná az erdőgazda szerepét. Egy ilyen értékes erdőt, ami az autópálya mellett véderdőként is funkcionál, nem szabad tarra vágni” – mondja Juhász Sándor, az egyik erdőrészt tulajdonló Juhász család képviseletében. Azt is hozzáteszi: nem veszik jó néven, hogy olyanok intézkednek a területtel kapcsolatban, akiknek nincs közük az erdőhöz és a tulajdonosokkal sem próbálnak tárgyalni. Az erdőgazdának sem adtak megbízást az erdőrészük kezelésére, éppen ezért nem érti, hogy az önkormányzat miért nem kereste meg azokat a családokat, amik hasonlóan hozzájuk, nem vették igénybe az erdőgazda szolgáltatását, aki csak üzletet lát az erdő fáinak kitermelésében.

A palotai határ évszázadok óta a rákospalotai parasztcsaládok tulajdona volt, a földjeik a közigazgatási határtól egészen a Szilas-patakig és azon túl is húzódtak, sőt még az újpalotai lakótelep területének egy része is magántulajdonban volt. Az erdős terület, ahol kialakult a tó, az Alsórét elnevezésű tábla a Mogyoród útjától indult és eltartott a Szilas-patakig. Az M3-as autópálya mellett húzódó része akkoriban vizenyős terület volt és az ott megbúvó források vize a patakba ömlött. A területsáv azonban időről időre kiszáradt, így a gazdák jó minőségű füvet tudtak kaszálni onnan.

A patak elterelése és medrének kibetonozása után azonban a források vize nem jutott el a folyócskáig, így a víz megállt a lapályon. A ma már védett tó létrejöttében az is közrejátszott, hogy tőzeget bányásztak a területén, így a jó mélyen kiszedett területen összegyűlt a víz.

„A tavacska területének jelentős része, legalábbis az autópályától Szentmihály felé, ha jó tudom, a mai napig szántó besorolásban van, tehát, akiknek a részaránytulajdon kimérése során ott jutott föld, azoknak szántóként kimérték a tóval együtt” – teszi hozzá Juhász Sándor. Az ’50-es években a szövetkezetek alakításakor tagosították a palotai határt, a szövetkezetbe belépők a Rákospalotához közel eső, egybefüggő, jó minőségű földterületen gazdálkodhattak, a kívül maradók a rossz minőségű vagy távol eső földeket kapták cserébe. A tó területe viszont a téeszé lett.

A ’90-es évek után azonban megszűnt a téesz, a tagok a szövetkezetbe bevitt teljes földtulajdonukat visszakapták. A tulajdonosok megállapodtak a palotai határ 5 tömbre való felosztásában. Ezen tömböket az eredeti földtulajdonosok között a tulajdoni hányaduk arányában sorszámhúzással osztották ki. Az alsóréti tömböt, ahol a tó szántóföld besorolást kapott, ugyanilyen sorszámhúzás alapján sorsolták ki a tulajdonosok között, az erdő pedig (amit a téesz időkben telepítettek) végül osztatlan közös tulajdonba került.  

A Nevesincs-tavat is magában foglaló védett részt az M3-as autópálya – Szilas-patak és északkeleten a szántóföldek határolják. A mintegy 20 hektáros erdősávot telepítették, azonban az idők folyamán kialakult ott egy értékes élővilág – vázolja a múltat Szilvágyi László LMP-s önkormányzati képviselő, aki az erdőgazdálkodási megbízottal történő egyeztetéseken is részt vesz. Hozzátette, mivel a tulajdonosok többsége adott megbízást az erdőgazdának, az önkormányzatnak minden jogalapja megvan arra, hogy tárgyalásokat folytasson vele az erdő sorsáról, annak megújításáról. Ugyanis most jött el az az időszak, amikor meg kell újítani az erdőt, és ehhez ki kell vágni fákat, a fakitermelés haszna pedig a rákospalotai tulajdonos családokat és az erdőgazdát illeti. A képviselő azt is elmondja: „az első tárgyaláson felmerült, hogy az önkormányzat megvenné a teljes erdőt, de a több száz millió forintos eladási ár hallatán letett erről a szándékáról”.

A szabályok kimondják, hogy az erdőben, így a természetvédelmet kapott részén tervszerű erdőgazdálkodást kell végezni, amit kétféle módon lehet, tarvágással vagy szálazásos vágással. Az erdőgazda a tarvágásra kapott engedélyt, ennek megfelelően idén az egyharmadát, négy év múlva a második harmadát és utána a harmadik harmadot vághatják ki. A fakitermelésre sávokat jelölt ki, az előírásoknak megfelelően a védett területen is terveznek fakivágást a terület megújítása miatt.

„Az önkormányzatnak egyértelműen politikai kérdés, hogy megakadályozza vagy legalábbis más mederbe terelje a fakivágást. Ahogy elkezdenék a munkát, a lakosságban rögtön felmerül, miért vágat ki fákat az önkormányzat vagy ha rájönnek, hogy nem a helyhatóság végzi, akkor ezt miért nem akadályozta meg” – teszi hozzá a képviselő. A tárgyalásokon az önkormányzat azt az álláspontot képviseli, hogy ne tarvágásos, hanem szálazásos módszerrel kezeljék az erdőt.

Pálmai Attila, az önkormányzat független képviselője úgy látja, hogy az erdő ügyében két érdek megy egymással szembe, a tulajdonosok és megbízottjuk üzleti elképzelése, valamint a lakók és az önkormányzat érdeke, akik szeretnék a tarvágást elkerülni. Ugyanis nagy érték, hogy az erdőben spontán kialakult egy vizes élőhely, ami a tarvágás után a benapozás következtében nagy valószínűséggel elpusztulna.

A képviselő ötlete alapján az is felmerült, hogy haszonbérbe venné a kerület a területet, de ezt a jelenlegi törvények nem teszik lehetővé. „Jómagam és a testület más tagjai is, mint zöldgondolkodású emberek, a szálazásos művelést tartanánk jónak. Ezzel csak ritkítanák az erdőt, a beteg, rossz állapotú fákat szednék ki, így a megmaradt állomány képes a fokozatos öregedésre. Egy idő után a fiatal növények mellett lennének 50, 70 éves fák is. Ha a tárgyalásokon ésszerű összeg fejében elkerülhető a tarvágás, akkor a terület megóvására költöttünk pénzt, idézőjelben vettünk a lakóknak egy erdőt.”

A fővárosi védettségről szóló szabályozás egyébként azt mondja ki, hogy a tónál levő, rendeletben meghatározott erdőrészeken teljes tarvágás nem megengedett, és az egybefüggő vágásterület nem haladhatja meg a három hektárt. A rendeletben azt is leírják, hogy az erdő felújítását lehetőleg gyökérsarjaztatással kell megoldani vagy ahol ez szükséges, ott őshonos csemete ültetésével. „A megbízott a tarvágást tekinti az erdő megújításának, így gyakorlatilag törvényes keretek között tudja kitermelni a fát és még keres is rajta” – szögezi le Pálmai Attila.   

Fotó: Pálmai Attila

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Filmjeiben a Frakk és a Mézga család grafikája keveredik a realisztikus stílussal

A mese érzékenyít, segít megismerni a világot és még szórakoztat is

Végső elkeseredésében még a hypot is megszagolja az ember