Meggyengült a lelki immunrendszerünk, ezért rosszabbul reagálunk a stresszre

A tavaszi karantén idején lecsökkent a stressztűrő képességünk, a járvány okozta bizonytalanság lelki terhet jelent. A szokatlan helyzetből adódó feszültség levezetésének egyik legjobb módja a mozgás, ezért sokan a még le nem zárt zöldterületeken kerestek kikapcsolódást az első hullámban. Miért estünk magunk alá és milyen túlélési stratégiákat választottunk erre a megváltozott élethelyzetre? Miért leszünk a szokásosnál is indulatosabbak, ha fakivágásról esik szó? A válaszokat pszichológussal és két szülővel próbáltuk megtalálni.  

A Covid-fertőzés első hullámakor sok kiránduló- és pihenőhelyet lezártak, ezért felértékelődtek akkor a még használható területek és szabadtéri tevékenységek – magyarázta Salát Luca pszichológus. Saját példáját hozta fel a helyzet illusztrálására. A pandémia előtti időszakban nem igazán szeretett kosarazni, de a gyerekei miatt néha mégis kiment a közeli pályára játszani. A járvány és a korlátozások azonban arra késztették, hogy átértékelje a helyzetet, így már a kosarazás is jó opciónak tűnt a mozgásra. Ám, amikor azzal szembesült, hogy a pályát is lekerítették szalaggal, igencsak csalódott volt. „Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy az ember lássa, hogy a korlátozások utóhatása megvan még, és ha ebben a helyzetben akar valaki például egy erdőt tarra vágni, akkor ez az emberek nemtetszését fogja kiváltani” – teszi hozzá.

A korlátozásokat persze mindenki másként élte meg, a panellakásban lakóknak teljesen mást jelentett ez, mint a családi házban élőknek. A panelrengetegből a kitörési pontot például a közeli erdő jelentette, a családi ház esetében a kert még megmaradt szabad zöldterületnek.

A bezártság azonban magával hozta azt is, hogy egymás agyára kezdtünk menni. Lecsökkentek azok a lehetőségek, szociális kapcsolódások, amik teret adtak arra, hogy saját kapcsolatainkból kimeneküljünk, és terhet jelentett az is, hogy önmagunkkal szembesüljünk. A Covid tavasszal lesöpörte az életünk színpadáról a szereplőket, kellékeket, díszleteket, amiket azért raktunk oda, hogy ne kelljen szembenéznünk a saját problémáinkkal. „Maradtunk tehát a saját nyomorunkkal és a sokszor számos sebből vérző kapcsolatainkkal, amiknek szereplőivel össze voltunk zárva.” A menekülés egyik lehetséges módja volt ebből a helyzetből, ha szabadtéri programot kerestünk.

Gellérfi Ágnes masszőr életét is teljesen felborította tavasszal a Covid-járvány, a munkáját nem tudta végezni, hobbijai, a tánc és az éneklés teljesen eltűntek az életéből, továbbképzésekre is szokott járni, de ezek is eltolódtak. Annyi maradt az egyik tanfolyamból, hogy feladatul kapta, készítsen megfigyelést. „Dolgozni nem tudtam, cserébe viszont a gyerekeimet kellett tanítanom.” Azzal próbálta tartani magában a lelket és leküzdeni a stresszt, hogy minden reggel kiment a panelrengetegből a természetbe. A Szilas-patak partján rótta a kilométereket, ahol a futókkal és a kutyasétáltatókkal osztozott a zöldfelületen, és a képzéshez szükséges megfigyelést végezte, ami nemcsak a környezet, hanem saját belső folyamatainak a vizsgálatára is irányult. „Most ebben a bizonytalan helyzetben nagyon rosszul érintene, ha lezárnák a zöldterületeket, mert ezek a szabadságot jelentik”.

Ágnes tapasztalata is az, hogy azok a családok élték meg jobban a tavaszi karantént, akik családi házban élnek és volt kertjük. Számukra viszont a panellakásból való kitörést például a biciklizés jelenti, amiről lemondtak tavasszal, mert a lezárások érintették a kedvenc útvonalaikat, célpontjaikat is. Mivel a gyerekeknek unalmas volt a házak között bicajozni, és a hozzájuk közeli játszóteret is körbeszalagozták, ezért más aktív kikapcsolódás után kellett nézniük. A ház mögötti zöldterületet választották végül a frizbizéshez, a piknikezéshez, és a gyerekek kitalálták maguknak, hogy a panelház belső udvarán zsonglőrködnek. „Ez segítette át őket pszichésen ezen az iskola nélküli nehéz időszakon” – teszi hozzá Ágnes.

A pandémiás időszak jó alkalom arra is, hogy elgondolkozzunk, hova tart a világ, hova tartunk mi, adott esetben életmódot váltsunk, aktívabbak legyünk – magyarázta a pszichológus. Sokan biciklire pattantak, vagy elkezdtek sétálni. Persze ebbe belejátszik a félelem is, nem tudjuk, ki és mikor, hogyan kaphatja el a fertőzést, ezért óvatosabbak vagyunk és a közösségi terek helyett is inkább a szabad levegőt választjuk.

 „A csönd hiányzott a legjobban, hogy magamban legyek és halljam a saját gondolataimat. A séta azért jó, mert mentális megtisztulást jelent” – mondta Kovács Ildikó, aki a Covid első hulláma idején pontos napirendet alakított ki családjával. Ennek része volt a rendszeres séta. Az elején a gyerekekkel mentek ki napi egy órát mozogni, aztán ez annyiban változott, hogy a gyerekek maradtak a társasházuk kertjében vagy a környező utcán játszottak, a szülők pedig kettesben gyalogoltak egy órát. „Ez a rendszer meg is maradt, mert ez olyanná vált, mint ha én idő lenne” – mondta Ildikó.  

A sétával tarkított napirend nagyon sokat segített a gyerekeknek, ezzel könnyebb volt átvészelniük az otthontanulás időszakát. Meghatározott időben keltek, megvolt, hogy mikor kezdenek el tanulni, mikor ebédelnek és mikor mennek rollerezni vagy bicajozni. Ugyanabban a ritmusban teltek a mindennapok mint a karantén előtt.

A napirend keretet adott az életüknek, de azért voltak súrlódások. A férjével mind a ketten otthon dolgoztak, és mivel a gyerekek is otthon tanultak, a munkájuk befejeztével még az iskolai feladatokkal is foglalkozniuk kellett. A kétféle szerepben való megfelelés miatt felgyűlt feszültséget nagyon jól tudták enyhíteni a napi séták alatti beszélgetésekkel, és így el tudták kerülni a komolyabb összezördülést.

Salát Luca szerint a vírus okozta bizonytalanság az élet minden területén, nemcsak otthon, hanem a munkahelyen is jelentkezik, a tűrési küszöbünk pedig a sok, tőlünk független korlátozás miatt alacsonyabban van. Ilyenkor sokkal könnyebben ugrunk az igazságtalannak vélt apróbb döntésekre, még azokra is, amikre máskor csak legyintenénk. Krízishelyzetekben tehát a stressztűrő képességünk, a lelki immunrendszerünk nagyon meggyengül, ezért mindenre élesebben reagálunk, mivel a komfortzónánkat érezzük veszélyben. 

English summery:

Our mental immun system ran-down during quarantine so we have easy become so angry and have not been able to handle soberly the emerged problems. In spring lock-down most of us could not face up to their private and internal problems because they had not proper mind tools to struggle with them.

Interviewed persons talk about their coping strategies and they draw some solutions how to struggle with closeness and another unknown factors.