Hatalmas lufit sikerült fújni az erdő köré

A fővárosi védettség alatt álló Nevesincs-tavat és környezetét is magában foglaló Szilas-patak menti magánerdő sorsa borzolja most a kedélyeket a XV. kerületben. A részben állami és részben magántulajdonban levő gazdasági erdőt kezelő erdőgazda ugyanis sávos tarvágásra kapott engedélyt az illetékes hatóságtól a területen, amit a lakók nagyon nem szeretnének, ha végrehajtana. 

Ugyanis a bicajosoknak, sétálóknak a nyugalom zöld szigetét jelenti az M3-as autópálya, Szilas-patak és a szántók által határolt terület annak ellenére is, hogy az erdőben még bőven lehet hallani az autópálya zaját. A tó mellett kutyát sétáltató hölgy meg is jegyzi a területtel kapcsolatban: „ez egy gyönyörűség, nekem olyan, mintha a Népliget lenne, ott sem vágják ki a fákat”.

Az igazi csavart a történetben az hozta, amikor a lakók érdekeire hivatkozva az önkormányzat belépett az ügybe, és egy hónapon keresztül tartó tárgyalássorozaton szerette volna a tarvágásról lebeszélni a magántulajdonosok többsége által megbízott erdőgazdát, akár még azon áron is, hogy közpénzen megvásárolja az erdőt. A 900 millió forintos eladási javaslat azonban eltántorította a vásárlástól a kerületvezetést, ám egy huszárvágással végül úgy döntött, hogy az erdőgazda helyett a tulajdonosokkal közvetlenül kezd tárgyalásokba. Addigra azonban az erdőgazda elunta a végtelenbe nyúló egyeztetéseket és jogerős engedéllyel a kezében elkezdte a fákat kivágni, amik október 4-én még ott feküdtek szerteszéjjel, gallyazás nélkül, feldarabolatlanul az erdőben.

Az önkormányzat által kezdeményezett sportpályás tulajdonosi egyeztetésen aztán nagy nehezen arra az álláspontra helyezkedett az önkormányzat vezetése, hogy a kisajátítás útjára lép, amiről október 6-án tárgyalt is a testület. Az ülésen aztán az a salamoni döntés született, hogy az önkormányzat először megkísérli értékbecslés alapján megvenni a tulajdonosoktól a területet, ha ez nem megy, akkor jöhet a kisajátítás. Az erdőtulajdonosokkal elkezdett egyeztetésekről pedig 2021 februárjában tárgyal újból a grémium. Addig azt is megtervezik, azaz hasznosítási koncepciót gyártanak arra, mit kezdjenek a területtel, ha netán mégis sikerül megvenni.

Az előterjesztéseket olvasva az a legmeglepőbb, hogy úgy tűnik, az önkormányzat vezetése úgy ült le tárgyalni az erdőgazdával, majd a tulajdonosokkal, hogy semmilyen konkrét elképzelése sem volt, mennyiért akarja megszerezni az erdőt, sem arra nem volt tervük, mit is akarnak a területtel, ha netán úgy alakul, hogy sikerül megszerezniük. 

Az idő pedig halad, a tulajdonosoknak nincs garanciájuk arra, hogy az önkormányzat – legjobb szándéka ellenére is - valóban meg tudja, akarja venni tőlük az erdőt. Az erdőgazda kezében pedig érvényes fakitermelési engedély van, ami alapján továbbra is joga és lehetősége van a sávos tarvágásra, majd a kitermelt fa eladására. 

Egy biztos, a legkevesebb veszíteni valója mindig annak van, aki vételi ajánlatot tesz, kötelme nincs, csak lehetőséget teremt magának arra, hogy valamit, jelen esetben egy erdőt megszerezzen. Addig pedig ketyeg az óra és a fakitermelési engedély határideje. És lehet, hogy mire a tényleges vásárlásra sort kerítenének, addigra kitermelt csíkokkal szabdalt erdősávokat kapna a kerület lakossága közpénzen.