Próbáljuk kerülni a feltűnést, de a furgon szemet szúr a rendőröknek

A kicsi autókat szeretem. Jól érezhető minden szegletük, és könnyű velük parkolni, megfordulni az úton. Éppen ezért imádom a Micimet. De szép lassan kibontakozott egy másik szerelem is a nagy piros és hosszú lakóautóval. Először olyan volt, mintha egy Ikarus buszt vezettem volna. Nehezen tekertem a kormányát, és nem éreztem sem az elejét, sem a végét, és a szélvédőre felragasztott tükörben csak a lakóautó bútorait láttam. Azért van csak még mindig ott, mert, amikor kicseréltettük a megrepedt szélvédőüveget, a szaki vigyorogva megkérdezte, hogy visszarakja-e belülre a semmire se jó visszapillantó tükröt, mondtuk neki, hogy persze, hiszen az autó része és lehet benne fésülködni.

Tehát, aki a városi kicsi kocsikhoz és a belső tükörhöz szokott, annak elsőre nem könnyű vezetni egy több mint 6 méter hosszú monstrumot. De, ha már kicsi gyakorlatot szerzett, és megszokta az oldalsó tükrök használatát, akkor irány az autópálya.

Ám mielőtt a sztrádára felhajtunk, mindenképpen kell matrica, ami a lakóautónk esetében személyautós matricát jelent. Ebből volt is kisebb ijedség az egyik benzinkúton. Miután a pultos hölgy kiadta nekünk a személyautós matricát, pár perc múlva lélekszakadva rohant utánunk, hogy rossz matricát adott, furgonra valót kellett volna kapnunk. Mondtuk neki, nyugodjon meg, amit lát az egy személyautó, igaz, kicsit nagyobb az átlagosnál, de az. Ezt a forgalmi engedélyben szereplő beírással bizonyítottuk is.

Mert a lakóautónk bizony személyautóként vizsgázott le. Magyarországon könnyű elmagyarázni, ám külföldön már kicsit másként áll a helyzet. A szlovákoknál a határátkelőnél szoktuk megvenni a matricát, ami egy hétre körülbelül 10 euró, őket még soha nem érdekelte, hogy a nagy piros forgalmijában milyen besorolás szerepel. Az osztrákokat sem érdekli, akiknél 10 euró 10 napra a matrica, a svájciak sem foglalkoznak ezzel, náluk éves matricát kell venni, körülbelül 40 frank az ára. A szlovénoknál viszont már furgonra való matricát árulnak, mintegy 30 euró az egyhetes autópályajegy. Az olaszok is simán kifizettetik a fizetőkapuknál a magasság alapján a kisteherautóra kiírt összeget. A görögök sem sokkal érzelgősebbek, szemrebbenés nélkül a furgonos díjszabást számolták ki, őket sem érdekelte, mi szerepel az autó forgalmijában.

Hogy őszinte legyek, először nagyon rosszulesett az olaszok és a görögök ilyen gonosz hozzáállása a csodás és kényelmes személyautó-lakóautónkhoz. Ugyanis kifizettették velünk a személyautók díjszabásának majd’ kétszeresét az autópályák használatáért. De nem sokáig tudtak velünk kiszúrni, mivel rájöttünk, hogy a görögöknél le lehet térni az autópálya melletti útra még a fizetőkapuk előtt, így sok esetben a pálya után a sztrádával párhuzamos kétszer egysávos utakon döngettünk tovább. Az olaszoknál is van választási lehetőség, mindenkinek csak ajánlani tudom az autópályák mellett húzódó gyorsforgalmi utakat, jó minőségűek, jó tempóban lehet rajtuk haladni, és még fizetni sem kell értük.

És, ha már a lakóautó hossza szóba került, érdemes kicsit elidőzni ennél. Az autóval nem könnyű parkolni, megfordulni, tolatni, bár gyakorlással ez is menni fog. Azért választottuk a furgonba épített lakóautót, mert fontos szempont volt, hogy ne legyen túl széles, és a feltűnést is kerülni szerettük volna. Ezt a törekvésünket azonban sem az osztrák, sem a német rendőrök nem nagyon akceptálják, a furgon kivitel miatt gyanakvóvá válnak, gyakran megállítanak, és tudni szeretnék, mi, de leginkább ki lapul az autónk belsejében.

Bár tényleg nem sokkal szélesebb, mint egy személyautó, az ereimben mégis meghűlt a vér, amikor a napfényes Athén belvárosában a GPS bevitt minket a szentendrei sikátor ottani megfelelőjébe. Az egyirányú utca mindkét oldalán autók parkoltak, furgonunk hátulján pedig volt egy motorkerékpár is, tehát a motortartó megdobta pár centivel a szélességét. Végül kijutottunk az utcából, de, hogy az összes autó dukkóját nem húztuk le, ez azon múlott, hogy araszoltunk, és a tükörben néztük a tartó, valamint az álló kocsik között a centiméterekben mérhető távolságot.

Arra fel kell készülni, hogy ebben a méretosztályban csak szélesebb lakóautókat lehet bérelni, venni. De nem kell megijedni, néhány kilométer után simán elvezeti bárki ezeket, még a kicsi autókhoz szokott úrvezetők is megtanulhatják kezelni a monstrumokat. Viszont a furgon kinézetű lakóautók nem okoznak akkora feltünést, mint például az alkóvos és integrált társaik, ha bivakolni szeretnénk közterületen. De ez már egy másik történet…