A guruló víkendházzal egyszerűbb és szebb az élet, mint gondolnánk

Amikor megláttam, a víz levert. Összevissza törték az oldalát, behorpadt a kasztni még a hátsó lökhárító alatt is. A kihúzható előtető eltűnt, csak a felcsavarható vászontető háza árválkodott az oldalajtó felett. Szomorúan állt a négy kerekén a gazdájának udvarában. Olyan megmentésre váró, hatalmas piros autó volt, ami nagyon örülne, ha valaki végre elvinné, kipucolná és még használná is. Lakóautózásra. 

Ám a belseje sem volt jobb állapotban, a szekrényajtókat telefirkálták okosságokkal, például „addig nyújtózkodsz, amíg kinyúlsz” örökbecsűvel. A kárpit bűzlött a több éve beleívódott ételszagtól és a ki tudja még mitől, az egész belseje a mérhetetlen bánatot és kétségbeesést sugározta. Amikor kipróbáltuk, mert egyébként motorikusan teljesen rendben volt, igyekeztem úgy ülni az utasoknak szánt lócán, hogy a retkes kárpit legkisebb felületével érintkezzek csak, szinte már levitáltam.    

Az eladóval a tárgyalás viszonylag simán ment. Olyan hiátusai és hibái voltak szegény lakóautónak, hogy könnyen le lehetett faragni sok-sok tízezer forintot az árból.

Gyanítom, megkönnyebbült szegény, amikor elhoztuk a régi gazdájától, és módszeresen hozzáláttunk a karosszéria rendbetételéhez, és a belsejének kipucolásához. Ez azonban nem ment egyszerűen. Egy 3,5 tonnás, körülbelül 2,5 méter magas és több mint 6 méter hosszú Sprinter oldalait még csak-csak kikalapálja a karosszériás, de a fényezéshez már egy majd’ csarnokméretű műhely kell. 

Amikor ezt is sikerült megugrani, és szépen egyenletesen csillogott, piroslott minden oldala, akkor jött az autóbelső kitakarítása. Konyhától a vécéig, az ülésektől a szekrényekig mindent ki kellett szedni, és egy vadászkutya elszántságával kellett keresni a megannyi bűz forrását. 

Végül több mint féléves kitartó, kemény munka után használható állapotba került. Félig-meddig megszabadult minden rossz szagtól, szomorú felirattól, egészen csini lakóautó lett belőle. Első lépésként vettünk bele kompresszoros hűtőt, a matracot méretre szabtuk, és átalakíttattuk a matrachuzatot is. Aztán egy szép napon elegünk lett a lábosban megmelegített ebédekből, így anyósom kiszuperált mikrohullámú sütője is belekerült az autóba egy inverterrel együtt. 

De a fejlődés nem állt meg. Nyári hidegebb éjszakákon nagyon jó szolgálatot tett a gázkazános fűtés, ám az igazi mégis az állófűtés. Egy nagydumás figurától vettünk egy használt kazánt, ami az állófűtési rendszer alapja, és házilag sikerült is beépíteni a hozzá tartozó radiátorokkal együtt.

A lakóautózás hardver része tehát összeállt, azonban a bennem munkálkodó ambivalens érzések csak szép lassan múltak el. Örültem, mert utálom a kempingeket, bármennyire modernek már, a közös vécétől és fürdőtől irtózom. Pedig gyerekkorom óta tolom ezt a műfajt. Kamasz voltam, amikor a családdal szinte minden nyáron Románia, Bulgária kies tengerparti kempingjeiben töltöttük az időt a ’80-as években. 

Az is folyamatosan munkálkodott bennem, hogy tényleg bárhol megállhatunk? Senki nem fog szólni egy szót sem? El fogunk férni a mintegy 8 négyzetméteren az autóban? Hogyan fogok főzni?     

De aztán minden megoldódott. Mindig olyan helyen állunk meg, ahol senkit sem zavarunk, és senki sem szólt még ránk. Elférünk az autóban, de az ember úgyis csak aludni és enni marad benne, egyébként meg kirándul. A kajakérdés is megoldódott, előre főzök pár napra, és ha ez elfogy, akkor beülünk valahova enni. Mert azt senkinek nem ajánlom, hogy az autó gázfőzőlapján próbáljon meg töltött paprikát vagy székelygulyást készíteni. Nem arra való. Arra viszont kiváló, hogy egy zacskós levest vagy tésztát főzzön. 

Mostanra minden összeállt, a lakóautó is és a neki köszönhető életérzés is. Tudjuk, mit lehet és mit nem, mire figyeljünk az útjaink során. És már hónapról hónapra egyre messzebbre merészkedünk, már több mint 50 éjszakát töltöttünk a guruló víkendházunkban. Ha úgy szottyan kedvünk, elmegyünk egy éjszakára is vele, de már annyira nem tudjuk nélkülözni, hogy még a balatoni nyaralóban fenntartott szobát is mellőzzük, inkább a lakóautóban alszunk a ház mellett az udvaron. 

A lakóautózás egészen más élményt nyújt, mintha előre lefoglalt szálláson vagy egy kempingben töltenénk napokat. Főleg úgy, hogy a miénk már csini piros és tiszta mindenhol, és még a kényelmünket is szolgálja.