Bejegyzések

Új dimenziók

Kép
  Új dimenzióba léptem át szeptemberben, amikor többéves beszélgetés után a Német utcába szerződtem tanárnak. Az első napokban a vezetőség, mint Dante Vergiliusai felsorakoztak mellettem. Vezettek rendületlenül és pár hét alatt valahogy átértünk a másik partra, ahol a gyerekzsivaj valamelyest lecsendesedett és az órák medret kaptak, bár, időnként most is felcsapnak az indulat hullámai a fejekben. Újabb dimenzió volt az F osztály, ami a száműzetéssel egyenértékű a gyereknek, de haszna vitathatatlan, bármennyire is talányos volt az elején, mit is takar az F betű.   Rengeteg érdekfeszítő téma kerül elő a szűk sorba rendezett tanári asztalok között. Azt találgattuk, köpködős B.-be egy láma költözött vagy pusztán kényszer, hogy nyáltengert varázsoljon a tantermekbe. A. indulatai csillapodtak-e azután, hogy a parkettát és a táskámat egy palacknyi vízzel fel- és lelocsolta. Majd bűnbánó képpel leballagott R. az igazgatói folyosóra vezek...
Megjegyzés küldése
További információk

Az ellenkező múlt

Kép
    Felrepül a kocsi orra, a kasztnija oldalra billen. Az anyósülésre rakott ruhás csomag az arcomba vágódik. Az egyik gomb felsérti az orromat, lassan szivárog a vér. Először az ajtóhoz préselődöm, majd a fejem tetejével érzem a kárpit puhaságát. Az út szürke aszfaltját kicsit megbillenve, szemmagasságban látom. A csíkok furcsán elmosódnak a szélvédő vízcseppjein. Megint nekicsapódok az ajtónak, majd ismét fejjel lefelé látom a világot. A fák koronái olyanok, mint a meztelen gyökerek. Merednek lefelé a sötétégbe. A korlátnak sincs alja, ami megtartaná az út szélén, a tetejéből viszont tartóoszlopok meredeznek. Hallom a fém éles csikordulását, ahogy a kocsi nekifeszül a szalagkorlátnak. Pár másodpercig csúszik a fémszalag tetején, majd a fákat veszi célba. A csikorgás most recsegésbe csap át és gallyak némi ellenállás után szabad utat engednek az autó repülésének. A recsegést már nem hallom. Lecsukom a szemem, és képek ugrálnak a szemhéjam mögött. Homályosan látom az arc...
Megjegyzés küldése
További információk

Szavak nélkül

Kép
A fogkrém nyálas leve folyik az alkaromon. Lassan egy tócsa lesz a fürdő padlóján. Nem tudom eldönteni, hogy a fogkefe miatt vagy alapjáraton vagyok ilyen béna. Gyerekkoromban belehasaltam a mosdóba fogmosás közben. Ahányszor elment az öcsém a hátam mögött, meglökött. Lefejeltem a tükröt, a fogkefe meg belehasított az ínyembe.  Egyenes derékkal állok, belenézek a szemembe. Az ebéden gondolkodom. Tegnap húsleves volt pörkölttel. Maradt még leves, csak másodikat kell csinálnom. Anyám hozott kacsamellet. Lesütöm és hagymás krumpli meg párolt káposzta lesz hozzá.   A férjemnek soha nem csorog le. Fogmosás közben járkál a lakásban és kikészíti az inget, nadrágot, zoknit. Előfordul, hogy beszél is. Ilyenkor szörcsög két mondat között. Úgy ejti a szavakat, mintha pingponglabdák lennének a pofazacskójában. Ha egy szó homályos, pár másodpercnyi gondolkodás után rájövök, hogy mi lehetett az értelme. Nem tévesztek soha. Az utóbbi időben evés közben is teli szájjal beszél. Látom...
Megjegyzés küldése
További információk

Az üzenet

Kép
  Döng a labda a palánkon. Néha beletalálok a kosárba, de legtöbbször a gyűrű kidobja. Az ujjatlan mezem rám tapad. Szeretem, mert a Bryant 24-es mezét viselem. Zokogtam, amikor meghalt. Azt hittem soha nem fogom kiheverni. Anyám nem értette miért borultam ki ennyire: „Kit érdekel egy Amerikában élő kosaras sztár. Soha nem ismerted.” Nem ismertem, de mégis olyan akartam lenni, mint ő. Négy gyereke volt és szerette a feleségét. Apám nem lehetett minta. Alig ismertem. Átölelni soha nem mertem. Az ellenőrzőbe beírt rossz jegynél csak intett a fejével a konyha felé, én meg hoztam a fakanalat. Ha jó jegyet kaptam, csak elismerően bólintott. Minden étkezéshez pontosan kellett megjelennem, ha késtem, akkor elzavart. A nyaralásokon mindig külön szobám volt. Azt sem engedte, hogy a többi gyerekkel játszam. Apám szerint rossz hatással lettek volna rám.  Nyolcéves voltam, amikor lelépett egy másik nővel. A válás után még keresett párszor, aztán eltűnt. Amikor együtt éltek, akkor is a...
Megjegyzés küldése
További információk

Az utazás

Kép
  Sára tűsarkúja kopog az aszfalton a szürke reggelen. A gyomra kordul egyet mielőtt felszáll a tömött metróra. A benti büfés kajára gondol. Rántottát fog enni friss kenyérrel. Az egyik metróülésen ismerős munkatársat pillant meg. A nő felnéz, mosolyog. Sárának nincs kedve odamenni, de tudja, smúzolás kell az előrejutáshoz. -Jó reggelt, Sára. Hogyhogy ilyen korán? -Sok a munka. Magának is sok van? -Persze. Napok óta nem alszom. -Altatót próbálta? -Igen, de attól meg egész nap kóválygok.   *   Sára is szédeleg még. Reggel hat órakor csörgött az óra. Az első gondolata a kávé volt. Indulás előtt belenézett a tükörbe. Esetlenül lógott rajta a virágmintás ruha. Az elmúlt hónapban hat kilót fogyott. Még nem heverte ki a diplomavédését. Szőke haja fénytelen. Hosszúkás arcán áttetsző a bőr, kék szemei alatt karikák húzódtak. „Leszarom”, gondolta, „úgysem érdeklek senkit”.   *   A metró fékezésére zökken vissza. Sára a nővel nyomakszik az ajtó felé. Ahogy felér az irodáj...
Megjegyzés küldése
További információk