Bejegyzések

Szavak nélkül

Kép
A fogkrém nyálas leve folyik az alkaromon. Lassan egy tócsa lesz a fürdő padlóján. Nem tudom eldönteni, hogy a fogkefe miatt vagy alapjáraton vagyok ilyen béna. Gyerekkoromban belehasaltam a mosdóba fogmosás közben. Ahányszor elment az öcsém a hátam mögött, meglökött. Lefejeltem a tükröt, a fogkefe meg belehasított az ínyembe.  Egyenes derékkal állok, belenézek a szemembe. Az ebéden gondolkodom. Tegnap húsleves volt pörkölttel. Maradt még leves, csak másodikat kell csinálnom. Anyám hozott kacsamellet. Lesütöm és hagymás krumpli meg párolt káposzta lesz hozzá.   A férjemnek soha nem csorog le. Fogmosás közben járkál a lakásban és kikészíti az inget, nadrágot, zoknit. Előfordul, hogy beszél is. Ilyenkor szörcsög két mondat között. Úgy ejti a szavakat, mintha pingponglabdák lennének a pofazacskójában. Ha egy szó homályos, pár másodpercnyi gondolkodás után rájövök, hogy mi lehetett az értelme. Nem tévesztek soha. Az utóbbi időben evés közben is teli szájjal beszél. Látom ahogy fo

Az üzenet

Kép
  Döng a labda a palánkon. Néha beletalálok a kosárba, de legtöbbször a gyűrű kidobja. Az ujjatlan mezem rám tapad. Szeretem, mert a Bryant 24-es mezét viselem. Zokogtam, amikor meghalt. Azt hittem soha nem fogom kiheverni. Anyám nem értette miért borultam ki ennyire: „Kit érdekel egy Amerikában élő kosaras sztár. Soha nem ismerted.” Nem ismertem, de mégis olyan akartam lenni, mint ő. Négy gyereke volt és szerette a feleségét. Apám nem lehetett minta. Alig ismertem. Átölelni soha nem mertem. Az ellenőrzőbe beírt rossz jegynél csak intett a fejével a konyha felé, én meg hoztam a fakanalat. Ha jó jegyet kaptam, csak elismerően bólintott. Minden étkezéshez pontosan kellett megjelennem, ha késtem, akkor elzavart. A nyaralásokon mindig külön szobám volt. Azt sem engedte, hogy a többi gyerekkel játszam. Apám szerint rossz hatással lettek volna rám.  Nyolcéves voltam, amikor lelépett egy másik nővel. A válás után még keresett párszor, aztán eltűnt. Amikor együtt éltek, akkor is anyám irán

Az utazás

Kép
  Sára tűsarkúja kopog az aszfalton a szürke reggelen. A gyomra kordul egyet mielőtt felszáll a tömött metróra. A benti büfés kajára gondol. Rántottát fog enni friss kenyérrel. Az egyik metróülésen ismerős munkatársat pillant meg. A nő felnéz, mosolyog. Sárának nincs kedve odamenni, de tudja, smúzolás kell az előrejutáshoz. -Jó reggelt, Sára. Hogyhogy ilyen korán? -Sok a munka. Magának is sok van? -Persze. Napok óta nem alszom. -Altatót próbálta? -Igen, de attól meg egész nap kóválygok.   *   Sára is szédeleg még. Reggel hat órakor csörgött az óra. Az első gondolata a kávé volt. Indulás előtt belenézett a tükörbe. Esetlenül lógott rajta a virágmintás ruha. Az elmúlt hónapban hat kilót fogyott. Még nem heverte ki a diplomavédését. Szőke haja fénytelen. Hosszúkás arcán áttetsző a bőr, kék szemei alatt karikák húzódtak. „Leszarom”, gondolta, „úgysem érdeklek senkit”.   *   A metró fékezésére zökken vissza. Sára a nővel nyomakszik az ajtó felé. Ahogy felér az irodájába, elégedetten körbené
Kép
  Az alkalmazott   (képzelt interjú)   (A lány egyetemet végzett, közgazdásznak tanult. Még látszik rajta, hogy nincs egészen túl a diplomavédéssel járó stresszen. A szőke hajjal keretezett hosszúkás arcán áttetsző a bőr, kék szemei alatt karikák húzódnak. A válaszoknál pici lázrózsák jelennek meg az arccsontján. A vékony testén esetlenül lóg a virágmintás nyári ruha. Valamikor belefeszülhettek az idomai. A munka világában otthonosan mozog, mert az egyetem alatt elkezdett dolgozni. A feladatait alázattal végzi, és tudja, hogy még tanulnia kell. A főnökei említésekor azonban felsejlik egy-egy hárító-elfogadó és megengedő-bíráló mosoly.)   -Mikor kelt ma? -Reggel hatkor. Be kellett jönnöm hétre a munkahelyemre. -Sok a munka? -Igen, és még kapok újabb feladatokat. Le akartam zárni a régieket, hogy ne halmozódjanak fel. -Mit reggelizett? -Otthon nem tudtam. A munkahelyi büfében vettem egy tojásrántottát és egy kávét. -Hány kollégával dolgozik egy szobában? -Senkiv