Új dimenziók

 

Új dimenzióba léptem át szeptemberben,

amikor többéves beszélgetés után

a Német utcába szerződtem tanárnak.

Az első napokban a vezetőség,

mint Dante Vergiliusai felsorakoztak mellettem.

Vezettek rendületlenül és pár hét alatt

valahogy átértünk a másik partra,

ahol a gyerekzsivaj valamelyest lecsendesedett

és az órák medret kaptak,

bár, időnként most is felcsapnak az

indulat hullámai a fejekben.

Újabb dimenzió volt az F osztály,

ami a száműzetéssel egyenértékű a gyereknek,

de haszna vitathatatlan,

bármennyire is talányos volt az elején,

mit is takar az F betű.

 

Rengeteg érdekfeszítő téma kerül elő

a szűk sorba rendezett tanári asztalok között.

Azt találgattuk, köpködős B.-be egy láma költözött

vagy pusztán kényszer, hogy nyáltengert varázsoljon a tantermekbe.

A. indulatai csillapodtak-e azután, hogy a parkettát és a táskámat

egy palacknyi vízzel fel- és lelocsolta. Majd bűnbánó képpel

leballagott R. az igazgatói folyosóra vezekelni. 

Az 5.-esek és 6.-osok vizenyős tekintetükkel keresi a nyúlós perceket a faliórán

a magyaron és az angolon.

Bár ügyesen palástolják, ott szunnyad bennük az értelem,

és ezt meg is mutatják,

ha éppen aznap akarnak az agyukkal valamit kezdeni.

 

Rettegnek a jövőtől és közben fütyül mindenre a 8.-os osztály,

mert szerintük a tanulás csak szükséges rossz,

amit épeszű embernek kerülni kellene.

Kit érdekel Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád! A főnevek és szólások

már szóra sem érdemesek.

Minden baromságot elbír a papír.

Hol szeretve utálnak, hol gyűlölve kedvelnek

minden földi halandót, aki az életük része.

Mikor rájuk nézek, látom, ahogy huzalozódik át az idegrendszerük,

változik napról napra a saját magukhoz és másokhoz való viszonyuk.

A hormonok vad tánca és a külvilág kihívásai mélyre mennek.

Kérnének segítséget, de ciki,

ha valaki azért átvezetné őket a félelmetesen homályos jövőn,

azt egyszer, úgy tíz év múlva majd megköszönik.