Kényes téma a buszmegállóban

Írta: Metz Edina

Odaáll mellém a buszmegállóba egy drogos. Férfi, de nekem kizárólag a drogos jut róla az eszembe. Olyan semlegesnem drogos, akik általában a hosszan edződött drogosok szoktak lenni. Gyakorlottnak néz ki ezen a területen. Azért tudom tényként tálalni, hogy anyagos, mert a szemében látom az anyag fényét, és csak erre tudok gondolni. Jobban mondva, ha pontos akarok lenni, akkor a tompaságot látom. Az anyag, ugyanis ez tényként állítható, tompítja az embert. Vagy sem.

Ezt persze a drogos biztos tudja, a körülötte levők pedig csak feltételezik, de tényként állíthatóan feltételezik, hogy a droghatás az ilyen következményekkel is járhat.

A drogos drogossága kézzelfogható tényállítás, mivel az állása bizonytalan, a keze remeg, a szeme furcsán révetegen tompa. Az öltözéke takaros, a lumpendrogosoktól távol áll. Sapka, sál, menő kabát, farmer, még menőbb cipő. Láthatóan, és ezt tényközlésnek kell tekinteni, nem veti meg a jobbfajta boltokat. Menődrogos.

A hatás pedig csak fokozódik. A kezében szorongat ugyanis egy sörösdobozt. Olyan dobozt, amiről biztosan, már-már tényként kell állítani, hogy a drogosok szoktak szorongatni, és pont úgy, ahogyan a droghatás alatt állók szokták markolni, miközben eszeveszettül remegő kezekkel lebegnek a mámorok között. Egykézzel.

Tényként állíthatom, hogy lát engem, fátyol homályosított szemgolyókon át, sunyi oldalsó pillantásokkal akarja vizualizálni a jelenlétemet. Gondolom, nem tudom, csak feltételezem, a realitás talaján kapaszkodva próbál mérlegelni, és egy nemdrogos buszmegállós nőt lát, decens, külvárosi háziasszonyos outletes cuccban. Olyat, akiből már sokat látott a megállókban, csak a kabátjuk és a testtömegük volt különböző. Feltételezem, de lehet, hogy eltúlzom a dolgot, drogosként nem tud elhelyezni, csak polgárnőként, gondolom, ezt elfogadhatjuk tényként, mivel nem tudja, hogyan állok a lebegéssel.

Ugyanez a bizonytalanság lehet meg az alkoholistánál is, aki odaáll mellém a megállóban. Tényként kell elfogadni, hogy a nő hasonló tüneteket produkál, mint a drogos, de abban különbözik, hogy véreresebb a szeme. Általában elmondható, ha egy alkoholista van a közelemben, nem azt látom, hogy nő vagy férfi, hanem a legurított whiskyk száma jelenik meg előttem, amiben feloldódnak. Olyan cseppfolyós whiskyformát vesznek fel, és ráég a retinámra az elfolyásuk. Tényként kell elfogadnom, rám a whiskysták jobban hatnak, mint a drogisták, és ezt a szemgolyóm bánja. Gondolom, nem tudhatom, ő egy férjes asszonyt lát, aki munkába jár, és esténként a poharak helyett a bevásárlószatyrokat emelgeti.

És, amikor jön a busz felszállok, ők meg a járdán maradnak, és látom, ahogy két ködfátyolos tekintet találkozik. Gondolom, tényként fogadhatjuk el, hogy látják egymást, és a drogos most azt mérlegeli, hogy mennyire alkoholista a nő. Nem tűnik számára másnak, csak egy alkoholistának, aki nőként emelgeti a poharakat. Persze, lehet, hogy elragadtatja magát, és tényként állítja magában, hogy az alkoholinának van családját is, akik próbálják lebeszélni a poharakról, de ez már tényleg csak feltételezés.

Az alkoholista is azt gondolhatja tényszerűen, hogy a férfi drogos, ő sem a férfiasságát, hanem a drogosságát látja, és már csak az a kérdés lehet számára, nem tudom, csak feltételezem, hogy szív vagy tol. Lehet, hogy kicsit túlmegyek egy határon, de azt is gondolhatja, hogy a drogférfi háttérbe szorul, semlegessé válik, a szerhasználat kerül előtérbe. Meg az, akivel együtt élvezik az életet.

A buszmegálló jó hely, mert sokat tud gondolkodni az ember, főleg tényeken, amiknek tudatában sokkal bizonytalanabbá válik. Nem tudom, csak feltételezem, hogy a bizonytalanságban állás jobb, mint a padok közti ülés.