Nem elég a CT-berendezés, kell hozzá jó szakember és állami támogatás is
„Egy korszerű jó minőségű CT-berendezés akár 100-150 millió forintért beszerezhető, viszont számolni kell a költséges fenntartási díjakkal" - mondja Vandulek Csaba, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, képalkotó-diagnosztikai szakértő. A gép működtetéséhez szükséges informatikai háttér több millió forintból kiépíthető, ehhez jön még hozzá a kontrasztanyagok, valamint egyéb kiegészítőeszközök beszerzése. A CT-berendezéseket évente többször, 2-4 alkalommal kell szervizelni, és vannak olyan kopóalkatrészek is, amiket időről időre cserélni szükséges. A szervizelés költsége több tényezőtől függ, a berendezéseket forgalmazó cégek különböző szervizcsomagokat ajánlanak az ügyfeleiknek. Ugyanakkor előfordulhatnak olyan állami intézmények, amik nem kötnek teljes körű karbantartási megállapodást, hanem eseti jelleggel kérnek be árajánlatot a berendezések költségesebb alkatrészeinek javítására. „Azt lehet mondani, hogy éves szinten a szervizköltség a gép beszerzési árának átlagosan 8-10 százaléka, de az összeg sok tényezőtől függhet, például, hogy mi a berendezés típusa és mekkora az intézmény képalkotó-gépparkja, továbbá milyen árban állapodik meg a vevő a beszállítóval” – mondja a szakember.
Ahhoz, hogy az új berendezéssel optimálisan lehessen vizsgálatokat végezni, kell legalább két radiográfus és egy radiológus (orvos), közülük a radiológusnak nem kell feltétlenül részt vennie a vizsgálatokon, elég ha úgynevezett távleletezésben elvégzi a munkáját. „A rendszer gyenge pontja, hogy nagyon kevés a jól képzett, gyakorlott és önállóan CT- és MRI-vizsgálatokat elvégezni tudó radiográfus” – teszi hozzá a szakember.
A gépek optimális kihasználtságára sincs mérőszám. Vandulek Csabának volt olyan munkahelye, ahol naponta hatvan-hetven beteget vizsgáltak meg két műszakban, azaz 16 órában, de van olyan egészségügyi intézmény, ahol naponta nyolc-tíz páciensnél több nem kerül a gép közelébe. A CT-vizsgálat időtartama nagyjából 5-10 perc, a hosszabb időt a betegelőkészületek és a betegcserével kapcsolatos feladatok igénylik. Így tehát egy óra alatt, akár öt-nyolc beteget is meg lehet vizsgálni a berendezéssel.
Azt azonban tényként szögezi le, hogy a járóbeteg-szakellátásokban üzemelő CT-k nem tudják kiváltani a röntgenberendezéseket, ugyanakkor számos olyan elváltozás van, amiknek megállapításához nem szükséges a röntgen. Például a hasi daganat vagy női kismedencei petefészektumor esetén egyértelműen a CT-vizsgálat a hangsúlyos, ugyanakkor van olyan elváltozás, amit előszőr röntgeneznek, majd utána jön a CT- vagy MR-vizsgálat. „Nem lehet azt mondani feketén-fehéren, hogy ez vagy az a képalkotó-berendezés kell a járóbeteg ellátásban, szűkség van mindegyik berendezésre, sőt az a legjobb, ha a CT mellé MR-berendezést is beszereznek.” Ugyanis az MR-t alapvetően az idegrendszer, ízületek, lágyrészek, has, kismedence, valamint a szív vizsgálatára használnak, miközben a CT-berendezést elsősorban a mellkas, tumoros elváltozások, valamint a szívkoszorúér vizsgálata esetén használják.
Nehéz az út a támogatásig
Ahhoz azonban, hogy a CT-vizsgálatok költségét megtérítse az állam, általában nehéz utat kell bejárni. A támogatást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) kell kérvényezni, viszont a rendszerben nincs automatizmus, a kérelmezők „lobbizhatnak”, de ezzel együtt is években mérhető, mire megkapják a támogatást. Ennek illusztrálására egy vidéki egészségügyi intézmény példáját hozza fel Vandulek Csaba, a város több mint 1 éve megvásárolta a CT-berendezést, majd megigényelték az állami támogatást, végül idén kaptak állami keretet a vizsgálatokra. Addig a kórház saját maga gazdálkodta ki a saját CT-berendezésével elvégzett vizsgálatok költségeit.
A NEAK-rendszerben úgynevezett német (HBCs-) pontokat rendelnek hozzá az egyes vizsgálatokhoz és azt is megszabják, hogy egy hónapban hány pontot lehet teljesíteni egy adott képalkotó-berendezéssel. Az elvégzett vizsgálatok után a pontokat lejelentik az állami szervnek, ami a ponthoz rendelt forintösszeget megtéríti az intézmény számára. Az egészségügyi intézmény azonban azokért a vizsgálatokért nem kap térítést, amit az intézménybe felvett betegen végez el, kizárólag a járóbetegek után jár neki a vizsgálatért járó összeg.
A járóbeteg-szakellátásban, egy kerületi szakrendelőben tehát van létjogosultsága a CT-berendezéseknek, de ehhez átgondolt betegutakra is szükség lenne. „Az nem jó rendszer, ha a kórházban végzik el azokat a járóbeteg CT-vizsgálatokat, amiket akár olcsóbban és egyszerűbben lehetne a járóbeteg-szakellátásban elvégezni. Ha például fáj a derekam, vagy egy daganatos megbetegedést kell kontrollálni, akkor miért üljek órákat egy kórház aulájában arra várva, hogy sorra kerüljek, főleg ebben a koronavírusos időszakban?” – teszi fel a kérdést a szakember.
Egyelőre nem kaptak pozitív választ
Legutóbb a XV. kerületi önkormányzat vett CT-berendezést a kerületi szakrendelőnek a fővárosban. A szakrendelő arról tájékoztatott, hogy a vizsgálatok finanszírozására még nem kapták meg az állami keretet, ezért egy évben egy lakosnak kifizeti a CT-vizsgálatot az önkormányzat.
Ha nem kerületi lakos jelentkezik vizsgálatra, vagy a kerületben élő beteg már igénybe vette az egyszeri ingyenes vizsgálatot, akkor árlista alapján fizetnie kell. A kiértékelést pedig szakorvos végzi el távleletezésben.
A kerület lakóknak szakorvosi beutalóra van szükségük a CT-s kivizsgáláshoz, a háziorvos ilyen beutalót nem állíthat ki. A vizsgálatra időpontot kell foglalni személyesen vagy telefonon.
Jelenleg napi hat órában végzik a vizsgálatokat, reggel 8 órától délután 2 óráig vagy délután 2-től este 8 óráig. Hétfőn, szerdán, pénteken délelőtt fogadják a beutalóval érkezőket, kedden és csütörtökön pedig délután. A jövőbeni terv az, hogy kibővítik a rendelési időt.
Nagyjából ötszázan vannak
„A radiográfus, vagyis orvosi diagnosztikai analitikus ma már önálló szakma, amit nemcsak gyakorlott röntgenasszisztensek sajátíthatnak el, hanem főiskolai képzésben bárki, akinek ilyen ambíciója van. A röntgenasszisztens-szakma ilyesformán az elmúlt húsz évben jelentősen felértékelődött, ami nyilvánvalóan az orvosi képi diagnosztikai eszközök térdhódításának tudható be” – mondja Lieber Tamás. A radiográfusok főiskolai szintű képzése mintegy 10-15 éve kezdődött Magyarországon, így még dolgoznak a területen olyan szakemberek is, akiknek nincs főiskolai képesítésük, viszont hatalmas, 20-30 évnyi szakmai tapasztalattal rendelkeznek.
Hazánkban meglehetősen kevés, nagyjából ötszáz radiográfus (CT-, MR-, PET-operátor, SPECT-operátor, angiográfiai asszisztens) dolgozik kórházakban vagy magándiagnosztikai centrumokban, gyakorlatilag ők rotálódnak a munkahelyek között. Annak ellenére sincs több szakember, hogy – főleg ha valaki vállalkozásban végzi ezt a tevékenységet – jól meg lehet élni belőle. Igaz, ehhez több munkahelyen is teljesítenie kell.
Munkahelye válogatja, hogy például a CT- és az MR-készülékeknél egyidejűleg hány radiográfus dolgozik. A feladat többnyire önálló munkavégzést követel, ám vannak centrumok – ilyen például az Országos Onkológiai Intézet diagnosztikai részlege is – ahol a magas betegszám miatt kettő-három szakember dolgozik egy géppel, illetve ugyanennyit osztanak be egy műszakra. Ilyenkor muszáj egymás keze alá dolgozniuk. Van, aki a gép előtt ül, más például a betegelőkészítést, kikérdezést végzi. A CT többnyire „kétemberes” gép, hiszen a relatíve rövid vizsgálati idő (3-5 perc) nagyobb pörgést követel. A páciensek nem mindig tudják, hogy a vizsgálóasztalról leszállva a vizsgálatuk még koránt sincs kész, az olykor 2000-3000 „legyártott” felvételt fel kell dolgozni, rekonstruálni, leletezhető állapotba hozni, hogy a radiológusnak (röntgenorvos) csak a diagnosztizálással kelljen foglalkoznia.
Az MR-vizsgálatok jóval hosszabbak, a legrövidebb vizsgálat sincs meg 10 perc alatt, de gyakoriak a 20-30 perces képalkotások. Jóval ritkábban, de léteznek 1,5 órás időtartamú vizsgálatok is, ilyen például a teljes test áttekintése.
A beteg, a radiográfus és az elfelejtett műláb
A vizsgálatoknál a páciens szinte kivétel nélkül csak a radiográfusokkal találkozik, az orvosok külön helyiségben végzik a leletezést, de ma már gyakori az úgynevezett távleletezés is. Ennek óriási előnye, hogy egy-egy testtájék vizsgálatának elemzését az erre specializálódott szakemberek végezhetik. Van, aki például a mozgásszervi, más az idegrendszer betegségeire koncentrál.
A radiográfusnak kell tehát kommunikálnia, sőt néha sajnos konfrontálódnia is a betegekkel. Az MR-vizsgálatoknál külön odafigyelést igényelnek a klausztrofóbiás betegek. Ugyanakkor a mágneses vizsgálóban veszélyforrást jelenthetnek a különböző, páciensek testében levő vagy a zsebükben bevitt fémeszközök, implantátumok, idegentestek. Ez utóbbiakat ma már többlépcsős módszerrel; kérdőívvel, beleegyező nyilatkozattal, személyes beszélgetéssel próbálják kiszűrni. Azonban így is szinte mindenkinek a praxisában előfordult már kisebb-nagyobb probléma. „Körülbelül tíz éve történt, hogy egy beteg a »van-e fém a testében« kérdésre nemmel válaszolt. Ezután, sajnos már az MR-berendezés alagútjában derült ki, hogy műlába van (kívülről nem látszott). Kolléganőmmel és egy éppen arra járó betegszállítóval hármasban, fél óránkba telt, mire ki tudtuk szabadítani az illetőt.”
Lieber Tamásnak jelenleg két munkahelye van, az egyik az esztergomi Vaszary Kolos Kórház, ahol a CT-nél, a másik egy budapesti magáncentrum, ahol az MR-nél dolgozik. Az előbbi helyen öten kezelik a berendezést, 12 órás műszakokban kettesével, míg 12 óra a hétköznapi, 24 óra a hétvégi készenlét, amiket egy fő lát el. Az ilyen munkarendben számos szabadnapot adnak, ami lehetővé teszi a pihenést, vagy másodállás végzését is. A budapesti munka Tamás idejéből heti 1 napot köt le, itt 14-15 órás munkanappal, illetve olykor éjszakai készenléti ügyelettel kell számolnia.
Egyre több a CT-vizsgálat
Az Eurostat adatai szerint nyolc év alatt több mint kétharmadával növekedett Magyarországon az elvégzett CT-vizsgálatok száma – jelentette be Rétvári Bence. Az államtitkár szerint 2010-ben egy év alatt 762 ezer vizsgálatot végeztek el, addig 2018-ban már 1 millió 288 ezer vizsgálatot. 2010-ben ezer lakosra 76 vizsgálat jutott, 2018-ben pedig már 131. A költségvetésből a CT-ellátás finanszírozására 2010-ben az egészségügyi szolgáltatók 15 milliárd forintot kaptak, tavaly már 30 milliárdot. A központi régióban 2010 óta 20 új CT-vel és 18 MR-készülékkel bővült az ellátás, miközben csaknem száz régi, elavult készüléket lecseréltek és újakkal pótoltak. Budapesten a közfinanszírozott CT-ken havonta mintegy 36 ezer vizsgálatot végeznek. Országosan pedig 55 CT-t és 25 MR-készüléket szereztek be az egyes intézmények - írja a kormany.hu.
CT-felvétel: https://www.facebook.com/Tanuls%C3%A1gos-orvosi-esetek-a-k%C3%A9pi-diagnosztik%C3%A1ban-1047156495464016
Megjegyzések
Megjegyzés küldése