Könyvek a múltból


Úgy tartják, hogy az írás és az irodalom Krisztus előtt a VII. és a IV. évezred között alakulhatott ki. Az írása hajnala óta különböző anyagokat, agyagot, selymet, cserépedényt, papiruszt és még koporsókat is használtak a szöveg lejegyzéséhez. A kérdés, mit tekinthetünk a legrégebben fennmaradt könyvnek, nagyon sokban attól függ, hogyan osztályozunk. 

A Mirriam-Webster-szótár szerint a könyv az a papírlapok kinyomtatott összessége, amit külső borító tart egyben és hosszan megírt alkotás. Ez a meghatározás kizárja az agyagtáblákat, a pergamentekercseket és hasonlókat. Mégis sok tudós kiterjeszti a definíciót, és náluk beletartozik minden bekötött írásdarab a borítóval együtt.    

A kérdés érintheti még a könyv jellegét is. Néhány tudós szerint a jelentős könyvnek tartalmaznia kellene világnézetet, rögzítenie kellene egyszerű könyvelést vagy adminisztratív feljegyzést.

Sorozatunkban néhány izgalmas ősi könyvről írunk a teljesség igénye nélkül.

Madridi Kódex

Spanyolországban fedezték fel az 1860-as években a Madridi Kódexet, ami Tro-Cortesianus Codex néven is ismert, és az egyik szabálygyűjtemény, amit a Kolumbusz előtti maja kultúrának tulajdonítanak a körülbelül 900 és 1521 közötti időszakból. 

Nagyon valószínű, hogy a Yucatánban készült és a yucatecanok írták, akik a maja nyelvcsoporthoz tartoztak. Ide sorolják még a yucatec, az itza, a lacandon és a mopan nyelveket is.

A 112 oldalas kódex 250 különálló kalendáriumot tartalmaz, amikben 260 nap adatait jegyezték fel. Általában minden kalendáriumban találhatók dátumokat, illusztrációk és képek.

A szakértők azonban nem értenek egyet a kódex készítésének pontos időpontjában, bár néhányuk szerint a XVI. századi spanyol hódátás előttről származik.

A könyvet Madridban őrzik a Museo de Américaban.

via, wiganlanebooks, uknowledge.uky.edu

fotó, https://www.otis.edu/

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ellenkező múlt

Kép
    Felrepül a kocsi orra, a kasztnija oldalra billen. Az anyósülésre rakott ruhás csomag az arcomba vágódik. Az egyik gomb felsérti az orromat, lassan szivárog a vér. Először az ajtóhoz préselődöm, majd a fejem tetejével érzem a kárpit puhaságát. Az út szürke aszfaltját kicsit megbillenve, szemmagasságban látom. A csíkok furcsán elmosódnak a szélvédő vízcseppjein. Megint nekicsapódok az ajtónak, majd ismét fejjel lefelé látom a világot. A fák koronái olyanok, mint a meztelen gyökerek. Merednek lefelé a sötétégbe. A korlátnak sincs alja, ami megtartaná az út szélén, a tetejéből viszont tartóoszlopok meredeznek. Hallom a fém éles csikordulását, ahogy a kocsi nekifeszül a szalagkorlátnak. Pár másodpercig csúszik a fémszalag tetején, majd a fákat veszi célba. A csikorgás most recsegésbe csap át és gallyak némi ellenállás után szabad utat engednek az autó repülésének. A recsegést már nem hallom. Lecsukom a szemem, és képek ugrálnak a szemhéjam mögött. Homályosan látom az arc...
További információk

Beszélő kövekbe zárt hallgatag dilemmák

Kép
Ebben a covidos időszakban már semmilyen óvintézkedésen nem csodálkozik az ember, de azért kissé furcsa mégis, hogy egy színházi előadásra ajánlott a sál, sapka, nagykabát, bakancs, takaró kombó a nézőknek. Ugyanis így invitáltak a Globe Színházra emlékeztető fából készült Orpheum Színházba, ahol a Beszélő kövek című darabot adták elő. A solymári Fészek waldorfosok 13.-os osztálya ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy Szophoklész tragédiáit, az Oidipus királyt és az Antigonét dolgozzák fel és adják elő pár napig az Orpheumban. Ha az orfeumot, mint szórakozóhelyet nézzük, ami a könnyed, zenés, eszem-iszom, táncos tivornyák helye, és ha összevetjük a darab mondanivalójával, rájövünk, hogy a két dolog között ellentmondás feszül. A véres tragédiák sehogy sem illenének egy Orpheum közegébe. Pedig mégis működik minden, jól eltalált hely a színmű előadására. A szereplők kevés díszlet, egy asztal és néhány szék között mozognak, a tér minden részét a darab szolgálatába állítj...
További információk

Zöldenergiával melegítve még az étel is finomabb

Kép
  Hozzánk vágtak két napelemet, amikor vettük a lakóautót. Tisztában voltunk azzal, mire jó, meg persze azzal is, hogy a zöldenergia mennyire hasznos, de hogy ekkora segítségünkre lesz az utazásaink során, na, ezt nem gondoltuk. Nélküle nehéz lenne a kempingeken kívül táborozni. A két napelem elég sokáig árválkodott a garázsban, mire felkerültek a lakóautó tetejére. Decens, vékony darabok, amik nagyon jó szolgálatot tesznek. Összegyűjtik a Nap sugarait, aminek energiája a vezetékeken és egy töltésvezérlőn keresztül a munkaakkumulátorunkba jut. Ez pedig működteti a kényelmi funkciókat a lakóautóban. Például az anyósom kiszuperált , ám még működőképes mikróját és a pici ledes lámpákat. Sőt a kompresszoros hűtőnket is ez üzemelteti. Akkora munkaakkumulátor van az autóban, hogy a nappal összegyűjtött és tárolt napsugarak energiájával egész éjszaka képes ellátni a hűtőt naftával. Reggel pedig az első hajnali napsugarak visszatöltik az elhasznált villamos energiát a munkaakkumulátorba....
További információk