Könyvek a múltból
Úgy tartják, hogy az írás és az irodalom Krisztus előtt a VII. és a IV. évezred között alakulhatott ki. Az írása hajnala óta különböző anyagokat, agyagot, selymet, cserépedényt, papiruszt és még koporsókat is használtak a szöveg lejegyzéséhez. A kérdés, mit tekinthetünk a legrégebben fennmaradt könyvnek, nagyon sokban attól függ, hogyan osztályozunk.
A Mirriam-Webster-szótár szerint a könyv az a papírlapok kinyomtatott
összessége, amit külső borító tart egyben és hosszan megírt alkotás. Ez a
meghatározás kizárja az agyagtáblákat, a pergamentekercseket és hasonlókat.
Mégis sok tudós kiterjeszti a definíciót, és náluk beletartozik minden bekötött
írásdarab a borítóval együtt.
A kérdés érintheti még a könyv jellegét is. Néhány tudós szerint a
jelentős könyvnek tartalmaznia kellene világnézetet, rögzítenie kellene
egyszerű könyvelést vagy adminisztratív feljegyzést.
Sorozatunkban néhány izgalmas ősi könyvről írunk a teljesség igénye
nélkül.
Madridi Kódex
Spanyolországban fedezték fel az 1860-as években a Madridi Kódexet,
ami Tro-Cortesianus Codex néven is ismert, és az egyik szabálygyűjtemény, amit
a Kolumbusz előtti maja kultúrának tulajdonítanak a körülbelül 900 és 1521
közötti időszakból.
Nagyon valószínű, hogy a Yucatánban készült és a yucatecanok írták,
akik a maja nyelvcsoporthoz tartoztak. Ide sorolják még a yucatec, az itza, a
lacandon és a mopan nyelveket is.
A 112 oldalas kódex 250 különálló
kalendáriumot tartalmaz, amikben 260 nap adatait jegyezték fel. Általában
minden kalendáriumban találhatók dátumokat, illusztrációk és képek.
A szakértők azonban nem értenek egyet a kódex készítésének pontos
időpontjában, bár néhányuk szerint a XVI. századi spanyol hódátás előttről
származik.
A könyvet Madridban őrzik a Museo de Américaban.
via, wiganlanebooks,
uknowledge.uky.edu
fotó, https://www.otis.edu/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése