A csónak
Csak azt hallottam, hogy valaki csörtet ki a nádasból. A növényektől nem lehetett semmit látni, így halálra rémültem, amikor előbukkant a csuromvizes, nagydarab férfi. Azon a keskeny pallón futott végig, ami a vízhez vezet, és onnan már be lehet ugrani a tóba vagy letenni a csónakot. Hogyan viselkedett? Zavarodott volt, és remegett, látszott rajta, hogy történt valami. A sírástól véreres volt a szeme, és kétségbeesetten fogta a fejét.
Mikor megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni, azt mondta, hogy azonnal adjak egy mobiltelefont. Kérdeztem tőle, hogy minek, erre azt válaszolta, hogy hívni akarja a mentőket. Nem ellenkeztem, mert látszott rajta, hogy elszánt, és ha nem adom oda önként, akkor erőszakkal veszi el.
Megkapta a mobilt, és próbált tárcsázni, de a vizes ujjaival nem tudta a kijelzőt nyomkodni. Később a rendőrség is akart ujjlenyomatot venni a telómról, de nem nagyon sikerült nekik. Biztos azért, mert a víztől nem maradt lenyomat rajta.
Rendben, nem térek el a tárgytól. Szóval, odaadtam a telómat és ekkor elfutott a mobillal együtt, majd tőlem távolabb megállt telefonálni.
Amikor nem figyelt, óvatosan bementem a nádasba. Lassan mentem, mert nem akartam feltűnést, nehogy észrevegye és rám támadjon. Amikor beértem a stég szélére akkor láttam meg a felfordult csónakot. Csak az algás és itt-ott javított szürke alja látszódott. Beugrottam a vízbe, és próbáltam megemelni, de csak kicsit tudtam. Ekkor láttam meg egy kezet. Egy nő keze volt.
Szép piros körömlakkal voltak kilakkozva a körmei. Egy brillköves arany gyűrűt viselt. Olyan nagyon szépet, amilyet a sztárok ujján lehet látni. Hogy hova lett a gyűrű? Hát az az igazság, hogy nem tudom, biztos lecsúszott valahogy a vízben. Vagy a férje vette le róla. Csak nem gondolják, hogy én vettem el? Kereskedő vagyok, önzetlen ember, jobban szeretek adni. A mobilomat is odaadtam.
Próbáltam kihúzni a testet. Gondoltam, hátha még él. Nagyon szép nő volt. Szőke haj, vágott kék szem, hegyes orr, feltöltött ajkak. A szája már kék volt, élettelennek tűnt. Nagyon sajnáltam, hogy így végezte. Ahogy húztam ki, akkor láttam, hogy egy zsinór tekeredett a nyakára, alatta lila volt a bőr. Meg vérzett is a feje.
Mikor újból felnéztem a vízből, a férfit láttam rohanni felém fenyegetően a stégen. Mikor odaért, ráüvöltöttem, hogy „megölted”.
A férj vallomása
Délelőtt indultunk csónakázni a tóra a nejemmel. A keskeny pallón mentünk le a vízig. Szépen egymás mögött haladtunk. Mikor odaértem a vízhez beugrottam, mert le akartam kötni a csónakot a bójáról. Nem nagyon boldogultam vele.
A feleségem nagyon szép nő volt. Amikor megismertem, rögtön feltűnt, hogy mennyire ápolt. És nagyon okos, művelt volt. Nyitott a világ dolgaira, és az emberekre. Imádtam ezért. A közértben hosszan beszélgetett az eladókkal, mindig kedves volt velük. Ők pedig mindig a legszebb felvágottakat adták. Ha egyedül volt otthon, mindig olvasott. Legjobban Tolsztojt szerette, a Háború és béke volt a kedvence.
Talán az egyetlen hibája, a türelmetlen természete volt. Ha valami miatt öt percnél tovább kellett várnia vagy nem úgy csináltam valamit, ahogy ő elgondolta, akkor először halkan gunyoros megjegyzéseket tett. Aztán egyre ingerültebbé vált, és a végén már kiabált.
Ilyen sokszor volt a reggelinél, mert nem mindig tudtam rendesen beindítani a kávéfőzőt.
Próbáltam megelőzni őt, és már öt perccel előbb kimentem a konyhába, hogy elvégezzem a szokásos rutint a készüléken, de valahogy sosem tudtam időben végezni a kávétartó kiürítésével, a tárca letörlésével. Mintha egy időzítő lett volna a fejében, megjelent, mielőtt befejeztem volna a dolgommat, és már láttam, hogy befeszül az idegességtől.
Gyereket is azért nem akart, mert nem lett volna hozzá türelme. Mindig mondta, hogy a szarpucolás, etetés, altatás, nevelés nem neki való. Inkább képezte magát. Rengeteg szakmai cikket olvasott és járt konferenciákra. Imádott a csónakban is elmerülni a könyvekben.
Szóval, ahogy próbáltam a csónakot eloldani, egyre idegesebb lett. Először csak megjegyzéseket tett, hogy milyen béna vagyok, aztán hirtelen elkezdett toporzékolni.
Majd felém hajította az egyik könyvet, és azt üvöltötte, hogy semmire sem vagyok jó. Én próbáltam nyugtatni, mondtam, hogy szeretem, miatta csinálom. Végül sikerült kiszabadítanom a csónakot és elkezdtem kifele húzni a stéghez. Ekkor lépett egyet előre, majd a következő pillanatban hanyatt esett.
Először felnevettem, nem gondoltam, hogy nagy baj van. Azt hittem, hogy kicsúszott a lába, és ennyi. De láttam, hogy nem mozdul. Ekkor már kezdtem megijedni. Mikor közelebb értem a csónakkal, akkor láttam, hogy a feje körül minden véres. A deszkák is már vörösek voltak, szinte beitták a rengeteg vért. Azt gondoltam, hogy ez egy rossz álom.
Ekkor kiugrottam a stégre. Fölé hajoltam. Éreztem, hogy lassan veszi a levegőt, és ha nagyon gyenge is, de van pulzusa. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Nem volt nálam mobil, ezért kimentem a partra, hogy kérjek valakitől egyet. Telefonálni akartam a mentőknek. Ekkor botlottam Lajosba. Elkértem a mobilját, és hívtam a mentőket. Nehezen tudtam tárcsázni, mert vizes volt a kezem.
Amikor végre befejeztem a telefonálást, visszarohantam a stégre. Akkor láttam, hogy a csónak felborulva úszik a vízen, és Lajos a feleségemet húzza ki a csónak alól. Ráüvöltöttem, hogy mit csinál. Aztán láttam, hogy a feleségem nyakán egy kötél feszül. Ekkor megint ráüvöltöttem, hogy „megölted”.
A feleség vallomása egy halottlátón keresztül
A férjem már korán reggel felidegesített azzal, hogy nem tudta a kávéfőzőt beindítani. A kipucolásakor valami alkatrészt hagyott ki belőle, ezért nem működött. Nagy nehezen aztán megoldotta a dolgot. Próbálta viccel elütni a bénázását, amitől egyre feszültebb lettem. Azt mondta, hogy nem baj, ha nem iszom kávét, annál gyorsabban fogok elaludni az ebéd után.
Láttam a szemében, ki akar engesztelni, hogy ne haragudjak. Azt nagyon szerettem benne, hogy a legrosszabb helyzetben is a dolgok jó oldalát látta. Amikor eltörtem a tányérokat azt mondta, nem baj, legalább veszünk egy szebb készletet. Türelmes volt velem, azt sem bánta, hogy nincs gyerekünk. Azt mondta, nem baj, gyerek nélkül több időt tudunk egymással eltölteni, és csak magunkra figyelni.
Szóval mondtam neki, hogy jó, akkor menjünk el csónakázni. El is indultunk a parthoz. Ekkor láttam meg fél szemmel Lajost, ahogy a parton sétálgat. Már régóta próbált újból kapcsolatba lépni velem, de nem akartam reagálni a hívásaira.
Nem tudta elfogadni, hogy máshoz mentem feleségül, vissza akart szerezni. Állandóan SMS-ekkel bombázott. Persze kicsit húztam, az üzeneteire azért válaszoltam. Végül is, a pasim volt egy ideig, maradtak szép emlékek. Elvitt Ciprusra és Máltára is, azok nagyon jó kirándulások voltak. Esténként vacsoráztunk, majd bárba mentünk és táncoltunk. Nappal meg a parton pihentük ki az éjszaka fáradalmait. Csak időnként pörgött be azon, hogy két pasim van. Olyankor kiabált és lekurvázott, majd leghiggadt, mert tudta, hogy ezzel nálam nem ér célt. Sokáig billegtem közte és a férjem között.
De arra azért nem gondoltam, hogy utánunk jön a tóhoz. Valószínűleg már régebb óta követett.
Amikor a vizes stégre értem a férjem bénázásától dührohamot kaptam. Aztán, amikor jött felém a csónakkal, akkor léptem egyet és kicsúszott a lábam alól a talaj. Beütöttem a fejem, a férjem pedig kétségbeesetten kirohant a partra, hogy telefonáljon, ekkor jelent meg Lajos. Önkívületben voltam, nem láttam őt, de éreztem a kedvenc kölnije illatát. Az illata egyre erősebb lett, abból tudom, hogy fölém hajolt. Megnézte, hogy lélegzem-e. Aztán már csak azt éreztem, hogy húz a víz felé. Közben meg azt mormogta, hogy „ha az enyém nem lehetsz, akkor a másé se legyél”.
Ekkor hallottam, hogy beugrik a vízbe, majd belerántott a csónakba. Ahogy leért a testem a csónak aljára, a fejem hatalmasat koppant közben az egyik ülőkén. A tarkómnál még jobban felrepedt a bőr, és ömlött a vér.
Ekkor ő is beszállt a csónakba. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha a férjem visszaérne, és megmentene.
Aztán megfogta a karomat és elhúzott a csónak orráig, ott rátekerte a nyakamra a kötelet. Éreztem, hogy feszül a zsinór, belevág a húsomba. Egyre kevesebb levegőt kaptam, és egyre lassabban vert a szívem. Aztán már csak felülről néztem magunkat.
Figyeltem, ahogy leszedi az ujjamról a gyémántgyűrűt, majd kiugrik a csónakból és felborítja velem együtt. Még mielőtt kiléptem volna a sztratoszférába láttam, hogy a férjem rohan a stégen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése