A megértés

- Most van az időpontod?- Igen!

- Mikor foglaltad le?

- Még hat hete.

- Ok, elfelejtettem, de semmi gond. Leveszem a kabátot és jövök, addig tedd magad le a kényelmes székre.

- Rendben, de azért mond el kérlek, hogy mire számítsak!

- Nyugalomra, odafigyelésre, törődésre, és legfőképpen lelki megújulásra.

- Amiket felsoroltál az nem fog menni ennyi idő alatt nekem...

- Dehogynem, majd adom az ütemet, figyeled, amit mondok, és minden jobb lesz.

- Rendben.

- Mindjárt jövök, csak készítek egy kávét magamnak. Mit is mondtál, mennyi időd van?

- Hát, kábé egy órám. Ennyi idő alatt tudsz valamit csinálni velem?

- Hogyne tudnék, sokat is. El sem fogod hinni, hogy mennyi mindent tudok egy beülés alatt.

- Az jó lesz. Lajos már mondta, hogy jöjjek el, mert meg kell újulnom. Lelkileg megtisztulnom, kicsit kiengedni a gőzt. Egész nap csak gyűlik bennem a feszültség. Itt úgy érzem, hogy magam lehetek. Elmondhatom, ami bánt és csak megértést kapok, nem ítélkezik senki felettem. Jössz már?

- Igen, tadaaammmm... már itt is vagyok. Én is leülök. Elválaszt minket egy támla, de ez ne zavarjon. Kicsit majd közelebb hajolok.

- Ok, tehát, mit mondjak?

- Mindent, ami bánt téged. Mindenről mesélj, ami nem úgy sült el, ahogy szeretted volna. Meséld el, hogy mi volt a munkahelyeden, a faiddal, a férjeddel. Mit érzel, amióta kiment a legjobb barátnőd Svédországba, hogyan jössz ki az anyósoddal...

- Ez nekem annyira megnyugtató, hogy ezeket tudod már rólam. Nos... A munkahelyem szar. Szar volt már akkor is, amikor legutóbb beszéltünk, és azóta sem lett jobb a helyzet. A főnököm egy idegbeteg állat. Mindenkivel csak üvöltözik. Ha valaki valamit elront, akkor gyakorlatilag lehülyézi. A múltkor is elütöttem egy számot az árurendelési Excelben, persze rögtön kiszúrta, és akkora botrányt csinált belőle, hogy a szomszéd szobából átjött a kolléganő az üvöltözésre.

- Nem lehet, hogy valami baja van neki is. Lehet, hogy még nem találta meg az útját, és kétségek között vergődik. Lehet, hogy neked kellene megértőbbnek lenned. Te már megtaláltad az ösvényt a megvilágosodás felé.

- Nem tudom, lehet, hogy nekem kell türelmesebbnek lennem, de nem tudok. Amikor elkezd üvöltözni, bennem is felmegy a pumpa. Egy darabig hallgatok, majd kitör belőlem is a gonosz, pedig ezt utálom. Pont az Excel-táblás ordítozásnál odaszúrtam neki, hogy ennyire szar főnököm soha nem volt még. Azt hittem, hogy ott helyben kirúg, de nem. Képzelheted, a balhé után napokig egy frászban voltam, hogy mi lesz velem.

- Látod, már elő is jött az egyik jó tulajdonsága. Nem bosszúálló. Ezt kell nézni. Ha ebből indulsz ki, akkor már jó úton vagy, hogy megértsd a mozgatórugóit, azért...

-De nem tudom, és nem is akarom megérteni. Utálom az ilyen arrogáns, pökhendi pöcsöket. Az nem hibázik, aki nem dolgozik, ő sem tökéletes.

- Tudom, hogy nem az, de azért látni kell az emberi oldalát is, mit miért tesz. A hajad viszont nagyon szép, amikor beültél, már akkor is láttam, hogy szép fényes. Látszik, hogy ápolod.

- Igen, minden hajmosásnál teszek rá kondicionálót. Attól ennyire szép. Na, jó, a főnököt hagyjuk. Viszont a gyerektől a falra mászom. Kamaszodik, és egyre hülyébb. Nem beszél, hiába kérdezem, hogy mi volt a suliban, csak vonogatja a vállát. A múltkor már annyira felhúzott, hogy belenéztem a mobiljába. Elment a vécére, addig kitúrtam, hogy miket chatel a többiekkel és milyen üzeneteket küld. Képzeld, kiderült, hogy van egy csaj, aki tetszik neki. De szerintem nem mer kezdeményezni. Azt hiszem, hogy az osztálytársa. Nem értem, hogy miért nem hívja randira. Egyetlen üzenetben sem kérdezte meg a lányt, hogy akar-e találkozni. Végül a hölgyike írt rá. Megkérdezte a kis rámenős luvnya a fiamtól Messengeren, hogy elmennének-e moziba. És mit gondolsz, mit válaszolt az én hülye gyerekem? Na, nem fogod kitalálni. Azt írta vissza, hogy „adom”...

- És ez miért baj. Válaszolt a lánynak, vagy nem?

- De mi a tök az az „adom”? Ezt, hogy érti, mit ad? Pénzt, szót, kenyeret? Ez már megint milyen kamaszos baromság, hogy „adom”?

- Szerintem nem vagy tisztában a szó jelentésével. Ez náluk azt jelenti, hogy rendben. Ez a legújabb szleng.

- Ja, hogy ez a legújabb... Ok, akkor már értem. De, hogy te mennyire képben vagy, ez a nem semmi. Pedig az ember nem is gondolná rólad. Egész nap kuksolsz egy lukban, néha jönnek hozzád emberek. Beszélgetsz velük, ők kiöntik a lelküket, te meghallgatod.

- Igen, mert a munkám része. Látod, téged is meghallgatlak. És már az egyik mozaikkocka a helyére is került az életedben. Tudod, hogy mi az az „adom”, és remélem, hogy a főnöködnek is előbb-utóbb meglátod a jó oldalát.

- Mondjuk az nehéz lesz. De, ha már a főnök szóba került. Az anyósom, az legalább annyira arrogáns, mint ez az állat. A múltkor felhív, hogy mit vegyen a gyereknek szülinapjára. Mondom neki, hogy semmit, mert mindene megvan. Erre erősködik nekem, hogy de ő venni akar, mondjak valamit. Ok, mondom, akkor vegyél neki művészeti könyvet. De nem kell új, menjél be egy antikváriumba, és onnan vásárolj egyet. Na, erre mit csinált?

- Mit? Figyelj, egy kicsit közelebb megyek hozzád, mert meg akarom nézni a hajszínedet.

- Gyere... Szóval azt csinálta, hogy bement a legelső Libribe és megvette a legdrágább művészeti albumot. Majdnem egy húszasba került. Azt hittem, hogy agyvérzést kapok, amikor megláttam. Azt nem értem, hogy akkor mi a francnak kérdezi meg, hogy mit vegyen. Vegyen akkor, amit akar. De ezzel most úgy feltolta a lécet, hogy nem tudom ezután, mi lesz elég értékes ajándék a gyereknek. Eddig ötezerért kapott valamit, most akkor már egy húszasért kell majd vásárolni neki?

- Nem akarsz kicsit elnézőbb lenni vele? Jót akart, szereti az unokáját, meg akarta lepni valami maradandóval. Szerintem semmilyen lécet nem tolt fel, egyszerűen örömöt akart szerezni.

- Lajos is ezt mondta. A drága Lajos. Egyszerűen imádom, attól a perctől kezdve, hogy elvitt az első randin egy oltári jót vacsorázni. Mindig tud rám hatni. Meglátja bennem a jót. A múltkor át akart cseszni az egyik eladó. Képzeld el, többet számított fel a rohadék a kenyérért, mint amennyibe az valójába került. Majd felrobbantam a boltban, éreztem, hogy vörösödni kezd a fejem, és nyitom a számat, hogy valami gonoszat mondjak. Erre Lajos odalép, és azt mondja, hogy „Kedves hölgyem, szerintem rosszul számolt, ez nem a Tigris Cipó, hanem a Rusztikus Zabos. Az egy kicsit olcsóbb.” És képzeld el, a pénztáros kiütötte az összeget és beírta a jót. Olyan büszke voltam Lajosra, hogy el nem tudom mondani. Utána még meg is dicsért engem, hogy nem engedtem az indulataimnak, és nem bántottam meg szegény pénztárost. Azt mondta, amit te, hogy én már látom a fényes ösvényt, amin haladni kell.

- Na, látod, hogy megy ez. Neki is sikerült meglátni a másikban az embert, neked is menni fog...

- Most miről beszélsz? Egész végig azt mondtam, hogy látom már az embert a másikban. Jó a főnököm a kivétel, de az anyósomnak, a gyerekemnek és Lajosomnak is látom már a mozgatórugóit. Sőt, már meg is értem őket. Egyedül Annát nem tudom még hova tenni az életemben.

- Miért, nem ment ki Svédországba végül?

- De, dehogy nem, de a kiutazás előtt nem sokat beszélt velem. Azt mondta, hogy nincs ideje. Aztán megláttam az elutazása napján, amint a másik barátnőnkkel ül egy cukrászdában. Nagyon dühös lettem, hogy mellőz.

- Lehet, hogy a barátnőtöknek szüksége volt rá. Lehet, hogy bajban volt, és segítséget kért Annától.

- Lehet, de akkor is szemétség volt tőle. Bár a múltkor chateltünk, és azt mondta, hogy jól van kint. Megvolt kint az esküvője, megjegyzem arra sem hívott meg, és nagyon szép helyen laknak Stockholmban. A férjének van egy loft lakása, oda költözött ő is. Azt is írta, hogy látja mindennap a svéd miniszterelnököt. A házuk előtt bicajozik el, és ha Anna kint van a ház kertjében, akkor köszön neki. Képzeld, nem kell dolgoznia sem, annyira sokat keres a pasi, hogy Anna otthon van és neveli a növényeit. Gyakorlatilag 55 évesen nyugdíjba ment a mázlista. Várj, mutatok egy képet Annáról, előkeresem a mobilomból. Jaj, de jó, hogy szóba került, látod, ilyen hajat szeretnék. Ha le tudnád így vágni, azt megköszönném.

- Persze, meglesz. Anna nagyon szép, és jó is ez a haj. Szerintem neked, is jól fog állni. Még maradt 45 percünk.