Napi gondolatok: Stikeez


"Többször elgondolkodtam azon, vajon mi értelme ezeknek a szupermarketekben bizonyos összeg feletti vásárláskor osztogatott miniatűr játékoknak?" Teszi fel a kérdést a szerző, Lieber Tamás.

Amikor minden tele van apró műanyagokkal, amikor a környezettudatosság a "menő" - igaz ugyan, hogy legtöbbször sajnos csak kampányszlogen szintjén - miért osztogatnak hulladékot? Ennél az is jobb lenne, ha cukorkát, csokit vagy mondjuk rágógumit(?) adnának.

De el tudnám képzelni, hogy kifestőt, képregényt vagy rejtvényújságot, vagy bármit, aminek legalább valami haszna van: kreativitásra, környezettudatosságra, olvasásra stb. ösztönöz.



Így lehet a gyerekekben felébreszteni a gyűjtőszenvedélyt, de miért ilyen haszontalan dolgokkal? Mire jó ez?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szavak nélkül

Kép
A fogkrém nyálas leve folyik az alkaromon. Lassan egy tócsa lesz a fürdő padlóján. Nem tudom eldönteni, hogy a fogkefe miatt vagy alapjáraton vagyok ilyen béna. Gyerekkoromban belehasaltam a mosdóba fogmosás közben. Ahányszor elment az öcsém a hátam mögött, meglökött. Lefejeltem a tükröt, a fogkefe meg belehasított az ínyembe.  Egyenes derékkal állok, belenézek a szemembe. Az ebéden gondolkodom. Tegnap húsleves volt pörkölttel. Maradt még leves, csak másodikat kell csinálnom. Anyám hozott kacsamellet. Lesütöm és hagymás krumpli meg párolt káposzta lesz hozzá.   A férjemnek soha nem csorog le. Fogmosás közben járkál a lakásban és kikészíti az inget, nadrágot, zoknit. Előfordul, hogy beszél is. Ilyenkor szörcsög két mondat között. Úgy ejti a szavakat, mintha pingponglabdák lennének a pofazacskójában. Ha egy szó homályos, pár másodpercnyi gondolkodás után rájövök, hogy mi lehetett az értelme. Nem tévesztek soha. Az utóbbi időben evés közben is teli szájjal beszél. Látom ahogy fo
További információk

A kampó

Kép
    - Csinálna végre valamit? – kérdezi az öltönyös férfi a busz első üléséről, miközben idegesen dobol a lábával. - Igen, uram, próbálom kinyitni az ajtót – szól vissza a buszsofőr és a gombot nyomkodja a műszerfalon. - Percek óta itt ülünk és várunk – lamentál az öltönyös. - Tudom. Az utas is várja, hogy fel tudjon szállni – bök a fejével a sofőr a megállóban várakozó kerekesszékes férfi felé, és érzi, hogy leizzad. - Talán kézzel kellene kinyitni – mondja az idős nő az öltönyös mögül. - Tanácsokat én is tudok osztogatni – szuszogja a sofőr a bajusza alatt és közben a csörgő telefonjával próbál kikászálódni az üléséből. - Halló, jó napot! Igen ez a Tobitál call centere – mondja a fülhallgatójába. – Nem uram, nem tudom, hogy mikor kapja meg a garanciális cseretálat, még egy kis türelmet szeretnénk kérni. Visszahívom, amint lesz információm. - Milyen kedves a telefonban – ironizál az öltönyös. - Miért bántja, megvan a baja neki is – mondja az idős nő. - Nem bántom,
További információk

Pipacsok közt veled lenni

Kép
      Azt mondta, hogy menjünk biciklitúrára. Ettől a mondattól leizzadtam. Nem akartam nemet mondani. Dögösnek akartam látszani. Másnap reggel indultunk. Az első ötszáz méterem bizonytalanságban telt. Pont úgy éreztem magam, mint amikor először ültem biciklin. Apám kijelentette, hogy meg kell tanulnom kerékpározni, azt mindenki tud. Vesz is egyet nekem. Láttam a tévében egy bicikliző majmot. Körbe-körbe ment a cirkuszi porondon. Fehér sapka, csíkos póló volt rajta, és vigyorgott, integetett a kezével. Ha az állatok is tudnak, nekem is menni fog. Ez akkora lökést adott, hogy nem vártam meg az első kerékpáromat. Elkértem a barátnőmét, és azzal karikáztam a játszótér körül. Órák után jöttem rá, hogy nem tudok megállni. Végül azt a megoldást választottam, hogy beborulok az egyik bokorba.   Az évek alatt megtanultam valamennyire kerékpározni, de egyáltalán nem voltam magabiztos. A váltót sem tudtam kezelni. Nyomtam a pedált és próbáltam utolérni a versenybringás, rövidnadrágos sr
További információk