Egy barátság tizenkét bekezdésben
Írta: Metz Edina Emlékszem, hogy te választottál engem és én nem választottalak téged, csak eltűrtem, hogy kiállj értem, mert velem akartál dolgozni, pedig mást akartak felvenni helyettem, mert nem tudtam elég jól angolul. Emlékszem, hogy sokat röhögtünk a kétszemélyes irodánkban az 5. emeleten, mert élveztük minden percét egy multi felépülésének a 90-es években, és imádtuk a csapatot, amiben dolgoztunk. Emlékszem, hogy lejött a 6.-ról Csaba és megkérdezte, hogy milyen lett a borsúra szövege, amit írt, és te azt válaszoltad, hogy kicsit akadt a gémkapocs az iratmegsemmisítőben, de azért legyűrte a gép. Majd folyt a könnyed a nevetéstől, amikor közölted a fal fehér fickóval, hogy teljesen rendben van, amit írt. Emlékszem, hogy mindig éhesek voltunk a 12 órai munka után, és rohantunk egy este sokáig nyitvatartó étterembe. Vagy a görögbe, vagy a papagájosba. Én mind a kettőt szerettem, mert a görögben jó volt a tzatziki, a papagájosnál meg a fokhagymás lepényhal, aminek még mindig érzem a...