Filmjeiben a Frakk és a Mézga család grafikája keveredik a realisztikus stílussal

Filmszakra járt a Pázmány egyetemre, amikor az egyik filmelméleti órán jött a kattanás és úgy döntött, inkább átmegy a MOME-ra. A terv sikerült, és azóta is sikeres az animációs munkáival a jelenleg Párizsban élő és dolgozó Varga Tímea Laura filmrendező. Az alkotásain kívül kérdeztem a párizsi életéről, a francia filmes és pályázati lehetőségekről, valamint a terveiről is.  

Milyen az élet most Párizsban a karantén idején és az októberi terrortámadás után?

Remélem, hogy ezzel a korlátozással visszaszorítják karácsonyig a fertőzések számát és hazautazhatok ünnepelni. A franciáknak is az a céljuk, hogy együtt tudják tölteni a karácsonyt a családtagjaikkal. A karantén a mindennapokban azt jelenti, hogy az utcára csak úgy mehetünk ki, ha kitöltöttünk egy hivatalos papírt arról, milyen célból indulunk útnak. A város eléggé kiürült, nagyon sokan elszöktek a kicsi párizsi lakásukból a tágasabb vidéki házukba. Párizs, bár jobb itt az életszínvonal, mint Budapesten, borzasztóan felülértékelt, százszor jobb Pesten élni.

Egyébként pedig élvezem a karantén minden pillanatát, a barátom és én is itthonról dolgozunk, nekünk ez nem jelent problémát. A terrortámadások miatt sincs bennünk félelem, mert külső kerületben lakunk, nem hiszem, hogy itt bármi is történni fog. A karantén miatt egyébként is nagyon kevesen mennek ki az utcára, tehát kisebb az esélye egy újabb támadásnak. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kormány hogyan tudja kezelni a helyzetet.  

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztél, és most Párizsban dolgozol. Két évvel ezelőtt, 2018-ban a diplomamunkáddal megnyerted a Dargay Attila-díjat. Hogyan vezetett az út a francia fővárosig?

Az egyetem utolsó évében megismerkedtem a francia párommal, és ezzel párhuzamosan kaptam Párizsban egy munkalehetőséget is. Így jöttem ide. 

A diplomamunkafilmemre az egyetemen figyeltek fel és küldték be a Dargay-díjra. A Még nem című animációs kisfilmem Erdős Virág novellája, a Május alapján készült. Ezzel a legígéretesebb fiatal rendező díját nyertem el, ami pénzdíjjal is járt. A diplomamunkám egyéként eljutott Kaliforniába a Cinequestre, és az Annecy Filmfestre, ami Európában az animációs filmek legfontosabb fesztiválja. Az Annecy-n való szereplés nagyon sok előnyhöz juttatott később Párizsban.  

Érdekesség, hogy Magyarországon nincs nagyon sok animációs fesztivál, de ezeken a nyertesek komoly pénzjutalmat kapnak. A szakmában is elismert Primanima fesztiválon az elsőfilmes kezdő rendezőket díjazzák. A legrégebbi, legismertebb a kecskeméti animációs fesztivál, a KAFF, ahol nagyobb szerepet kapnak az érettebb alkotók. 

Miért pont az animációval kezdtél el foglalkozni?

Apukám rajzfilmrendező (Varga Miklós, a Varga Stúdió egyik rendezője – szerk.), így adta volna magát, hogy ezt a pályát válasszam. Járattak is rajzsulikba, de aztán ez valahogy elsikkadt a gimnáziumban. A középiskolából a Pázmány bölcsészkarára jelentkeztem, és az egyik filmes órán Kovásznai György festő, animációs filmrendező filmjét elemeztük. Ezután jött a kattanásom, és úgy döntöttem, hogy titokban jelentkezem az animációszakra a MOME-ra. Azért titokban, mert nagyon cikinek éreztem volna, ha az első rostán sem jutok át, ugyanis itt háromfordulós a felvételi, és a jelentkezők 5 százalékát veszik fel. De azért sem szerettem volna elmondani a felvételit, mert apukámat elég jól ismerik a szakmában, nem szerettem volna miatta bejutni.  

Csodálatos dolog, hogy végül sikerült, és most azt csinálhatom, amit nagyon akartam, és főleg Párizs rengeteg lehetőséget ad arra, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit szeret. Apukám a mai napig részt vesz a munkámban, az elsőszámú tanácsadóm, a projektjeim minden fázisát átbeszélem vele a kezdetektől.  

Hogyan tudnád jellemezni a stílusodat?

Realisztikus látásmódot követek, de a régi magyar rajzfilmek adnak inspirációt. Nagyon tetszik a Mézga család és a Frakk grafikája, és ezeket keverem a realisztikus stílussal. A franciák örülnek, ha valaki magyar, főleg, ha a Moholy-Nagy egyetemről jött, mert azt mondják, hogy MOME-s stílusunk van. A francia alkotók ugyanis főleg az ázsiai rajzfilmeket gondolják tovább és sokkal disneysebb a diplomafilmek kifejezésmódja is. Ezek közül nagyon kiütköznek a MOME-s filmek a furcsa, egyedi, a realitást tükröző vizuális világukkal, az elvont látásmódjukkal. Képileg nagyon izgalmas nekik ez a kelet-közép-európai stílus.    

Tanultatok a régi rajzfilmek gyártásának technikájáról az egyetemen?

Nem, és ez nagy kár. Most, hogy már többet tudok a francia egyetemi rendszerről, látszik, hogy ez egy erősség itt és egy hiányosság otthon. Magyarországon rendezőket képeznek, akik filmeket készítenek, fejlődnek, megvalósítják önmagukat. Franciaországban sokkal inkább szakembereket képeznek. Megvan bennük az, hogy nem kell mindenkinek Oscar-díjas rendezőnek lennie, ezért sokan nagyon jó animátorok vagy színezők akarnak lenni. Rengeteg nagy animációs stúdió van itt, és ezek munkát adnak a végzett szakembereknek. Magyarországon inkább egyedi filmek készülnek, a franciáknál viszont technikailag erősebb a kivitelezés.

Ami viszont nagyon jó a magyar rendszerben, hogy kaptunk pénzt a diplomamunkánk elkészítésére, és így profi csapatot tudtunk verbuválni magunk köré. Franciaországban, ahol fizetős az egyetemi képzés, mindent maguknak kell csinálniuk a diákoknak és önszerveződnek egy-egy film elkészítésekor.

Szeretnéd Franciaországban technikai téren is képezni magad?

Itt lehetőségem van arra, hogy rendezőként érvényesüljek, de a karantén alatt volt egy-két olyan projektem, amikor pár hét alatt teljesen egyedül kellett felépítenem egy filmet. Így rákényszerültem arra, hogy bizonyos részekbe jobban beleássam magam. Nagyon sokat fejlődtem a szervezés és a gyártás szempontjából, most már egyedül is képes vagyok végigvinni egy filmet.

Mik voltak ezek az új feladatok?

Egyik Horányi Juli videoklipje, a Szeretni kell című volt, ennek a megkeresésnek nagyon örültem, és hozott magával más munkákat is. Másik a Hamvas Béla Alapítvány pályázata volt. Ebben az esetben választhattam a megadott írásművek közül, ami alapján elkészíthettem a filmet. Végül Kafka szövegét, egy 10 soros novellát, A vonat utasai-t választottam, ami az élet értelmetlenségét kutatja a vonat szimbólumával. A Hamvas-pályázaton nyert pénzből egy 5 perces film készült, aminek decemberben lesz egy privát vetítése, és reményeim szerint fesztiválokon is részt vesz.  

Párizsban több a lehetőséged animációs filmrendezőként, mint Budapesten?

Mindenképpen, mert Párizs az európai filmfőváros, és iszonyú sok lehetőség van itt. Magyarországon nagyon nehéz pénzt nyerni filmekre, főleg animációra. Emiatt van is egyfajta szégyenlős mentalitás, "bocsánat, én animációs vagyok". Itt ez teljesen más. Amikor nemzetközi workshopon találkoztam francia alkotókkal, azt éreztem, hogy nagyon jól be tudják árazni magukat, pontosan tudják, mit ér a munkájuk és ezt nem félnek képviselni.

Ez valószínűleg abból fakad, hogy Franciaországban, ha van egy jó ötlet és pályázik az illető, akkor nagy eséllyel nyer is az ötletére pénzt, ez pedig ad egy tartást az alkotóknak. De először nem arra kap pénzt, hogy a komplett filmet elkészítse, hanem arra, hogy lerajzolja az elképzelését, aztán arra, hogy megírja a forgatókönyvet, tehát részfeladatokat támogatnak. Nagyon sok juttatás elérhető, egyébként nemcsak Franciaországban élő alkotóknak, hanem az egész Uniónak, így a magyarok számára is. Tehát, aki alkotni szeretne és van egy jó MOME-s stílusa, biztos, hogy támogatni fogják jelentős összeggel. 

A franciáknál arra is van lehetőség a művészeti iparban, hogy az alkotó fix alapfizetést kapjon akkor is, ha éppen nincs projektje. Az adója bizonyos százalékát pedig workshopokra költheti. Magyarországról nézve ez egyelőre elképzelhetetlen.

Gondolkodsz egész estés filmben?

Azt gondolom, hogy ehhez még csinálnom kell pár rövidfilmet. Egy egész estés animációs filmet olyan 40 pluszosan szokott megcsinálni az ember. Ötletem lenne rá, de úgy érzem, hogy nem vagyok még elég tapasztalt. Régi vágyam, hogy a lengyel scifi író, Stanislaw Lem egyik művét filmre vigyem. Egyébként egész estés animációra itt sem kap könnyen pénzt az ember.    

Milyen terveid vannak?

Van két munkalehetőség, egy francia és egy magyar, amik ha beütnek, akkor háttérbe kell szorítanom a saját projektjeimet. És nagyon remélem, hogy karácsonyra hazajutok Magyarországra.

Képek: Varga Tímea Laura, Még nem