Metz Edina - szerzői oldala

  Új dimenzióba léptem át szeptemberben, amikor többéves beszélgetés után a Német utcába szerződtem tanárnak. Az első napokban a vezetőség, mint Dante Vergiliusai felsorakoztak mellettem. Vezettek rendületlenül és pár hét alatt valahogy átértünk a másik partra, ahol a gyerekzsivaj valamelyest lecsendesedett és az órák medret kaptak, bár, időnként most is felcsapnak az indulat hullámai a fejekben. Újabb dimenzió volt az F osztály, ami a száműzetéssel egyenértékű a gyereknek, de haszna vitathatatlan, bármennyire is talányos volt az elején, mit is takar az F betű.   Rengeteg érdekfeszítő téma kerül elő a szűk sorba rendezett tanári asztalok között. Azt találgattuk, köpködős B.-be egy láma költözött vagy pusztán kényszer, hogy nyáltengert varázsoljon a tantermekbe. A. indulatai csillapodtak-e azután, hogy a parkettát és a táskámat egy palacknyi vízzel fel- és lelocsolta. Majd bűnbánó képpel leballagott R. az igazgatói folyosóra vezek...

    Felrepül a kocsi orra, a kasztnija oldalra billen. Az anyósülésre rakott ruhás csomag az arcomba vágódik. Az egyik gomb felsérti az orromat, lassan szivárog a vér. Először az ajtóhoz préselődöm, majd a fejem tetejével érzem a kárpit puhaságát. Az út szürke aszfaltját kicsit megbillenve, szemmagasságban látom. A csíkok furcsán elmosódnak a szélvédő vízcseppjein. Megint nekicsapódok az ajtónak, majd ismét fejjel lefelé látom a világot. A fák koronái olyanok, mint a meztelen gyökerek. Merednek lefelé a sötétégbe. A korlátnak sincs alja, ami megtartaná az út szélén, a tetejéből viszont tartóoszlopok meredeznek. Hallom a fém éles csikordulását, ahogy a kocsi nekifeszül a szalagkorlátnak. Pár másodpercig csúszik a fémszalag tetején, majd a fákat veszi célba. A csikorgás most recsegésbe csap át és gallyak némi ellenállás után szabad utat engednek az autó repülésének. A recsegést már nem hallom. Lecsukom a szemem, és képek ugrálnak a szemhéjam mögött. Homályosan látom az arc...