Metz Edina - szerzői oldala

    Lajos vallomása   Csak azt hallottam, hogy valaki csörtet ki a nádasból. A növényektől nem lehetett semmit látni, így halálra rémültem, amikor előbukkant a csuromvizes, nagydarab férfi. Azon a keskeny pallón futott végig, ami a vízhez vezet, és onnan már be lehet ugrani a tóba vagy letenni a csónakot. Hogyan viselkedett?  Zavarodott volt, és remegett, látszott rajta, hogy történt valami. A sírástól véreres volt a szeme, és kétségbeesetten fogta a fejét.  Mikor megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni, azt mondta, hogy azonnal adjak egy mobiltelefont. Kérdeztem tőle, hogy minek, erre azt válaszolta, hogy hívni akarja a mentőket. Nem ellenkeztem, mert látszott rajta, hogy elszánt, és ha nem adom oda önként, akkor erőszakkal veszi el. Megkapta a mobilt, és próbált tárcsázni, de a vizes ujjaival nem tudta a kijelzőt nyomkodni. Később a rendőrség is akart ujjlenyomatot venni a telómról, de nem nagyon sikerült nekik. Biztos azért, mert a víztől nem maradt lenyo...

Az első hang az egyik csipkézett ablakkeretről pattant le. A második egy üveges tekintetű angyalt talált orrba, a harmadik a szószék karfáját találta el, a negyedik majdnem leverte az oltár feletti keresztet. Aztán összekapaszkodtak és egy dallammá álltak össze. Drámai, zenei nagymonológ keringett a hallgatók feje felett. Olyan, amibe még az ember végbele is bele tud borzongani.   Pontosan ilyen élményt nyújtott Gézának, amikor először hallotta Bach D-moll toccata és fúgáját. Az orgonahangverseny kazettáját az egyik haverjától szedte el, aki ki akarta dobni a nagyanyja összes hagyatékával együtt.   A kazettát azon a délutánon hallgatta meg először, amikor az anyjával összeveszett. Érezte, hogy a hangok segítenek majd kikapcsolni a feszültséget. Nem akarta maga előtt látni az anyját, ahogy ült a kicsi, lakótelepi konyhában a kopott konyhai széken, és a kockás abroszos asztalnál lapozgatta Géza ellenőrzőjét a gőzölgő húsleves fölött. Minden rossz jegynél megállt az idege...